Teológia - Hittudományi Folyóirat 41. (2007)
2007 / 1-2. szám - Kuminetz Géza: A bűn és az engesztelés Horváth Sándor OP teológiájában
KUMINETZ GÉZA A bűn és az engesztelés Horváth Sándor OP teológiájában fog megállapodni. Ez az Istentől való végleges elfordulás, ami aljassá és gonosszá teszi az embert. A bűnös a bűn törvényéhez rögzíti lelkét, életét, aminek végső állomása a tudatos rosszakarás (peccatum ex certa malitia), vagyis a gátlás nélküli gonoszság. Az akarat szégyenfoltja tehát a megrögzött, bukott emberben áll. De fogalmazhatjuk úgy is, mint a kegyelem tudatos visszautasításból származó hiánya. S ez természetellenes állapot, mivel örök békétlenség és gyötrés, illetve gyötrődés. 4. A MEGBOMLOTT REND HELYREÁLLÍT ÁS A A bukott ember, feltéve, ha még nem végleges a bűn melletti döntése, rádöbbenhet bajának okára, bűnére, melytől szabadulni akar, csakhogy ismét a szeretet törvényéhez igazíthassa lépteit. S ez lenne az engesztelés, a kiengesztelés és a kiengesztelődés folyamata. Három értelemben beszélhetünk engesztelésről: 1. Expiatio activa, vagyis a teljes megbékülés elnyerésére irányuló folyamatról. 2. Expiatio passsiva, vagyis magáról a kiengesztelődés állapotáról (reconciliatio). 3. Expiatio in facto esse, vagyis az engesztelés végeredményéről, a kölcsönös barátság és szeretet ismételt elnyeréséről.9 A szó szoros értelmében csak személyek között lehet viszály, ellenségeskedés, s mivel az embereket a vallás-erkölcsi rend kötelékei fűzik össze, a viszály rendezése az erkölcsi rendhez és az erre épülő jogrendhez tartozik. Ennek következtében valamely erkölcsi, jogi rendezetlenség és értéktelenség az ellenségeskedés oka.10 11 A sértés, mint actio és a sérelem, mint reactio okozza a békétlenséget. S ezt erkölcsi, illetve jogi eszközökkel kell és lehet orvosolni, ami az érdemmel (meritum) történik.11 A sértő félnek kell valamilyen érdemes cselekedetet felmutatnia, ami a sértett számára kedves és elfogadható. Ehhez természetesen a sértőnek, de a sértettnek is fel kell ismernie saját állapotát, hogy ti. sértő-e vagy sértett-e, azaz össze kell mérnie tettét, szavát, gondolatát, érzését az ercsak úgy nagy vonalakban jelzik a bűnös lelkiségének alacsonyságát. A jellemtelenség csúcspontját azonban ab- ban kell keresnünk, hogy a bűnös szembe mer szállni Istennel. Az, aki minden földi hatalomtól retteg és az emberi tekintetek rabszolgája, szemrebbenés nélkül megveti Istent és erőtlenségét bátorságnak nézve, megtagadja az engedelmességet. Ebben mutatkozik meg a bűn egész különösen esztelenség (insipientia) formájában. Insipientia jelentheti a bölcsesség ellentétét, tehát a középponti beállítottság hiányát. Jelentheti az általános meggondolatlanságot és észellenességet is. Mindkét szempontból kifejezi a bűn lényegét: ahol bűn van, ott megszűnik az ész uralma.” Vö. Horváth S., A bűnszenny, in Theologia 11 (1944) 223. és 1. jegyzet. 9 „Beszélhetünk az engesztelésről, mint cselekményről (expiatio activa), ami a sértett fél jóindulatának megnyerésére irányuló kísérletet jelenti. Felöleli tehát az érzület megváltoztatását, az érdemszerzést, elégtételt és mindama dolgok felajánlását, amelyek a sértett előtt kedvesebbek, mint amilyen volt a sérelem. A szenvedőleges engesztelés két folyamatot jelent. Az egyik a sértőben játszódik le és ennek a teljes megtisztulását, átváltozását és a szeretet uralmának visszaállítását jelzi. A másik a sértődöttben valósul meg és az imént leírthoz hasonló változást, főleg pedig a jóindulatnak és szeretetnek a sértő felé fordulását jelenti. Ehhez tartozik a megzavart viszonylatoknak és rendellenességeknek úgy tárgyi, mint alanyi szempontból való megszűnése is. Az engesztelés, mint végeredmény (expiatio in facto esse) a kölcsönös jó viszonyt, mint maradandó állapotot jelenti. Hozzátartozik a szeretet állandósulása, a jó barátság, a béke és a teljes kiegyenlítődés úgy tárgyi, mint alanyi szempontok szerint.” Vö. Horváth S., Az engesztelés, in Horváth S., Örök eszmék és eszmei magvak Aquinói Szent Tamásnál. Bölcseleti és hittudományi tanulmányok, Budapest 1944. 392-393. 2. jegyzet. 10 Természetesen, nemcsak erkölcsi okai vannak az emberek közti viszályoknak, hanem pszichikaiak is, így a beteges lelkűiét, mely mindenkit ellenségének tekint, aki mindenütt sértést szimatol. Ennek megszüntetése nem erkölcsi eszközökkel történik. Horváth S., Az engesztelés, in Horváth S., Örök eszmék és eszmei magvak Aquinói Szent Tamásnál. Bölcseleti és hittudományi tanulmányok, Budapest 1944. 394. 11 Az érdem a kibékülés megvalósításához szükséges eszköz, ami a sérelemnek megfelelő arányos erkölcsi/jogi érték. 48 TEOLÓGIA 2007/1-2
