Teológia - Hittudományi Folyóirat 41. (2007)
2007 / 1-2. szám - Kuminetz Géza: A bűn és az engesztelés Horváth Sándor OP teológiájában
A bűn és az engesztelés Horváth Sándor OP teológiájában KUMINETZGEZA a legyűrésének gigászi küzdelme. De már maga az ilyen küzdelem is érthetetlen, eleve sziszifuszi a küzdelem, mert Isten mérhetetlenül nagyobb. De úgy is fogalmazhatunk, hogy az ember a bűnnel a szeretet rendje helyett a gonoszság rendetlenségét választja. Az egyiket a józan ész is sugallja, a másik pedig valami végzetesen irracionális lépés. Ugyanakkor az emberi élet tanulási folyamat is, melyben az egyén vagy a társadalom hatalmi tényezői felismerhetik azt, hogy bűnbánat és megtérés nélkül nem lehet béke sem az egyénben, sem a közösségben, sem a kozmoszban. A bűnbánat cselekedetei a bűnök bánatos bevallása, az okozott károk helyreállításának komoly ígérete, vagy inkább készsége, mely az imában, a böjtben3 és az alamizsnálkodásban4 is megmutatkozik, egyszóval az en- gesztelésben. Az igazi és teljes békéhez mindenképp szükséges a jogi értelemben vett elégtétel, de ez a lépés önmagában szinte sohasem elégséges. Az ima, a böjt, az alamizsnál- kodás, az engesztelés végeredményben küzdelem a bűnnel, illetve következményeivel szemben, vagy pozitiven fogalmazva annak a küzdelme, hogy valóban szabadok legyünk, és hogy csakis Krisztus, az Igazság tegyen szabaddá minket, melynek életszentség az eredménye. Az életszentségnek pedig első jele vagy gyümölcse nem más, mint az aszkézis, vagyis a tisztulás igénye (ez nem kényszer, hanem a fejlődés megkerülhetetlen állomása). A bűnnel kapcsolatban további szempont a bűnös állapot megtapasztalása, mely valamiképp maga a büntetés, vagyis az elszakadás Istentől, az idegenné válás, a kitaszítottság tapasztalata, tudata. Természetesen, a megsértett úr jogos haragjától való félelem is benne van ebben a tudatban. Amikor az ember nem mer a színe elé állni, a szemébe nézni annak, akit megsértett, s ezért bujdosik. Szennyesnek érzi magát.5 Ezzel szemben, 3 Aki böjtöl, tudatosan és szándékosan fosztja meg magát valamitől, így a táplálkozástól, az italtól, a nemi kapcsolattól. S ebben a hiányban Isten felé fordul a lélek alázatban, reményben és szeretetben. A mi civilizációnk szívesen és készséggel elismeri a megtartóztatás, vagyis a mérséklet hasznát, amennyiben a mértéktelenség árt a testnek, az egészségnek, ám nem látja értelmét a böjt lelki hasznának (bár a pszichológia ezt ismét felfedezte), s teljesen vak, vallási dimenzióját tekintve. Holott a vallástörténet szerint egyetemes jelenségről van szó. Minden vallásban megtalálható, s úgy mint az aszkézis, a tisztulás, a gyász, a könyörgés kifejeződése. Ez a magatartás végeredményben kifejezi az ember embertársa és Istene iránti kapcsolatát. Az ember test és lélek lényegi egysége, így az ilyen ember tette a böjt, és kiemelkedően vallási tett, mivel kifejezi az Istentől való teljes függést, annak elismerése, s az emberi odaadást. Mikor érzi szükségét a vallásos ember annak, hogy böjtöljön? Mielőtt valami nehéz feladatot vállalna, amikor ezzel a tettel bocsánatért esedezik, amikor gyógyulást kér, amikor kifejezi fájdalmát a gyászban, amikor kéri Istent, hogy vegyen le róla valamilyen csapást, amikor kegyelmet kér valamely küldetés hű teljesítéséhez, amikor erőt gyűjt ezzel az Istennel való találkozáshoz, amikor világosságért, látásért könyörög, azért, hogy életét helyes mederben tarthassa. Az igazi böjt Isten szeretetéből fakad, s nélkülözhetetlen eszköze, módja a keresztény ember útonjárásának is. Ezért a Katolikus Egyház nemcsak tanácsolja híveinek a böjtöt, de jogi előírással meg is parancsolja azt. Vö. Léon-Dufour, X. (szerk.), Biblikus teológiai szótár, Róma 1976. 149-151. Az alamizsna az irgalmasság cselekedete. A szükségben levők szükségleteire való odafigyelés, könyörület, mely főleg az anyagi támogatásban nyilvánul meg. Miként Isten felkelti napját jókra és gonoszokra egyaránt, hasonlóképp jár el az alamizsnálkodó ember, mintegy utánozza az istenséget. Az alamizsna tehát nem a szegénység radikális megszüntetésének kísérlete, átfogó hadművelete, hanem annak elismerése, hogy a másik ember is hasonló méltóságú, mint én, s hogy neki is joga van az élethez. Ebben a tettben benne van a bűnök jóvátételének hatékony szándéka is. Nem kétséges, hogy a szeretet cselekedetének kell lennie. Vö. Léon-Dufour, X. (szerk.), Biblikus teológiai szótár, Róma 1976, 22—25. „A teológia műszavai, amelyekkel a bűnszennyet jelzi, eredetileg igen ártatlan, közömbös jelentésűek. Macula és contagium néven fordulnak elő a szakirodalomban. A macula eredeti jelentése szerint valamely test alapszínétől eltérő megszakítás, pontozás, tarkulás, ami legtöbbször értékét is növeli.. .ami tehát egyáltalában nem hátrányt jelöl mindaddig, amíg a dolog természetének megfelel, vagy a szép törvényeit nem sérti. ... Hátrányos vagy éppen rossz értelemben a macula szennyfoltot jelent, amit a labes, sordes emel ki különösen. Az imént felsorolt alapjelentések, valamint a sordes (szenny) egyéb kifejezései (gyász, gyászruha, megvetésre méltó, aljas érzület, söpredék) mind nagyon alkalmasak arra, hogy a maculának mint bűnszennynek az értelmét tisztázzuk. ... Filológiailag tehát azt állapíthatjuk meg, hogy a macula valamely természetes vagy mesterséges egésznek előnyös TEOLÓGIA 2007/1-2 45
