Teológia - Hittudományi Folyóirat 41. (2007)
2007 / 1-2. szám - Dolhai Lajos: A női papság kérdése
DOLHAI LAJOS A női papság kérdése Ugyancsak 1988-ban adta ki a világi hívőknek az Egyházban és a világban betöltött hivatásáról és küldetéséről szóló szinódus utáni apostoli buzdítását (Christifideles laid), ahol többek között ezt iga: „Ami az Egyház apostoli küldetésében történő részvételt illeti, bizonyos, hogy a keresztség és a bérmálás erejéből a nő éppúgy, mint a férfi, részt vesz Jézus Krisztus, a főpap, próféta és király hármas feladatkörében, és ezért ténylegesen képes és elkötelezett az Egyház apostoli munkásságában: az evangelizációban. Másrészről viszont, pontosan ennek az apostolkodásnak a betöltése miatt a nő a saját, külön adományainak gyakorlására kapott meghívást. Mindenekelőtt arról az adományról van szó, ami az ő személyes méltósága, életének tanúságtevése, majd a női hivatáshoz kötött adományok. Az Egyház életében és küldetésében való részvétellel kapcsolatban a nő nem képes az egyházi rend szentségének felvételére és ezért a papi szolgálat sajátos feladatait nem tudja betölteni.”53 Nem sokkal az Ordinatio sacerdotalis megjelenését követően, A ciascuna di voi kezdettel a nőkhöz írott levelében54 határozottan szót emelt — az Inter insignioeres szellemében és a nők pappá szentelésének elutasításán túlmenőleg — a nők méltósága, tisztelete, az Egyházban és a világban betöltött szerepeik elismerése mellett. A Szentatya arra is rámutat, hogy a diszkrimináció vádja félreértésen alapul: „Ha Krisztus — szabad és szuverén döntéssel, melyről jól tanúskodik az evangélium és az Egyház állandó hagyománya — csak férfiakra hagyta, hogy papi szolgálat gyakorlásával neki mint az Egyház pásztorának és vőlegényének ikonjai legyenek, ez nem csorbítja a nők szerepét, ahogy egyébként az Egyház többi tagjáét sem, akik nem viselik a papi hivatalt, de részesülnek a keresztség- ben gyökerező általános papság méltóságában.”5’ A legújabb tanítóhivatah megnyilatkozások56 megerősítik az Egyház hagyományos hitét: Az egyházi rend szentségét „érvényesen csak megkeresztelt férfi veheti föl: Az Egyház önmagára vonatkozóan elismeri, hogy magának az Úrnak ez a választása kötelezi őt.”57 4. TEOLÓGIAI MAGYARÁZAT (RATIO THEOLOGICA) A nők felszentelésének megengedését követelők lényegében csak szociológiai érveket hangoztatnak, és szinte teljesen hiányzik a teológiai érvelés.58 Az egyházatyák és pápai megnyilatkozások a Szentírásra és főként az egyház töretlen hagyományára hivatkoznak. Y. Congar szerint önmagában még ez sem elegendő: „Abból a tényből, hogy az Egyház megtett valamit, következtethetünk arra, hogy nyilvánvalóan akkor azt megtehette, és meg is valósította azt. De abból, hogy nem tett meg valamit vagy legalábbis nem tudunk róla, nem bölcs dolog arra következtetni, hogy azt nem teheti meg, vagy a jövőben soha nem fogja megtenni.”59 Szükség van tehát a teológiai érvekre is. A teológiai magyarázat még jobban hangsúlyozza, hogy a katolikus egyház álláspontja sem Krisztus kora, ill. az azt követő száza3 Christifideles laid, 51. pont. 54 Giovanni Paolo II, Lettem A ciascuna di voi alle donne ti tutto il mondo, 29 giugno 1995., in AAS 87 (1995), 803—812; magyar fordítás: II. János Pál pápa levele a nőknek a Nők IV. Világkonferenciája alkalmából, SZÍT, Budapest 1995. 55 A ciascuna di voi, 11. pont. 56 Christifideles laid, 51, Katolikus Egyház Katekizmusa, 1577. 57 A Katolikus Egyház Katekizmusának Kompendiuma, 333. kérdés. 38 Balthasar, H. U., Gedanken zum Frauenpriestertum, in Communio 25(1996/6) 491. 59 Congar, Y., Faits, problémes et réflexiioins a propos du puovoir de Vordre e des rapports entre lepresbyterat et Vepiscopat, in La maison de Dieu (1948) 128. 30 TEOLÓGIA 2007/1-2
