Teológia - Hittudományi Folyóirat 41. (2007)
2007 / 1-2. szám - Dolhai Lajos: A női papság kérdése
A női papság kérdése DOLHAI LAJOS dók kulturális-szociológiai tényezőinek vagy valamiféle önkényes választásnak, vagy egyházi előírásnak köszönhető; sokkal inkább és lényegileg Jézus Krisztus tudatos, szuverén és megfellebbezhetetlen döntésén alapul.60 Nem feledkezhetünk meg arról, hogy „Krisztus emberi akarata nem csupán önkényes, hanem bensőséges módon egyesült az örök Fiú isteni akaratával, amelytől függ mindkét nem teremtésének az ontológiai és antropológiai igazsága.”61 A hívő emberi értelem számára pedig az a feladat, hogy ezt az akaratot egyre jobban megértse. A teológiatörténetben találkozunk olyan érvekkel is, amelyeket ma már nem tartunk szerencsésnek. 1. A kezdetektől fogva voltak olyanok, akik azt a véleményt képviselték, hogy a női természet alacsonyabb rendűsége miatt a nők nem lehetnek papok. Ordinációjuk ellene mondana az emberi értelemnek és a természettörvénynek, a női természet tökéletlensége miatt.62 2. A skolasztikusok tanítása szerint nők nem lehetnek elöljárók az egyházban, hiszen a teremtés rendje szerint vannak alárendelve a férfiaknak, s ez a teremtés rendjéből következő törvényszerűség.63 Már a Teremtés könyvében találkozunk ezzel az igazsággal, hiszen a Genezis szerint az asszony a „férfiből lett”, (2,1—23) és a férfi uralkodni fog rajta (3,16). „Pál apostol kifejezetten is tanítja: „az asszony feje a férfi, a férfi feje Krisztus” (lKor 11,3). Isten az asszonyt a férfiért teremtette (uo. 7—10). Az apostol is a teremtés rendjét kívánja megvilágítani, ahol a létezők egymásért vannak, és sajátos szerepükben szolgálják az üdvrend egységét. Csak azt akaija64 mondani, hogy ennek a rendnek tükröződnie kell a családban és az egyházi közösségben egyaránt. A női papság mellett érvelők65 erre azt szokták válaszolni, hogy az Egyház mint Krisztus teste (lKor 12,27) „nem a teremtés, hanem az újjáteremtés rendjéhez tartozó szervezet, így életére és szolgálatára nézve sem a teremtés, hanem az újjáteremtés rendje az irányadó a nemek kérdését illetően is.” Az Atya újjáteremtő művében igényli a kétnemű ember szolgálatát, s nem tesz különbséget férfi és nő között. Ez kétségtelen tény, de az is, hogy Krisztus csak férfiakat hívott meg az apostoli közösségbe, és a tizenkettő is hasonlóképpen cselekedett az utódok kiválasztásánál. A katolikus tanítás szerint ennek a magatartásnak normatív jellege van, vagyis mindig így kell lennie az egyházban. Hiszen az apostolok Krisztus akaratának végrehajtói voltak, s ezt az akaratot a Szentlélek vezetése alatt tévedés nélkül felismerték. 3. Elég gyakori érv volt a nők kultuszra való képtelensége66 (Kultunfähigkeit): a nők a rituális tisztátalansága miatt (vö. Lev 12,4—8) nem vehetik kezükbe a szent edényeket, nem szolgálhatnak az oltárnál, tehát nem lehet őket pappá szentelni. A zsidóknál és a po60 A régebbi dogmatikai könyvek főként ezt az érvet hangsúlyozták, mint pl. „In his quae pendent a voluntate Christi non currere argumentum a pari, nec ullam aliam rationem esse quaerendam, nisi voluntatem instituten- tis” (BlLLUART, Summa S. Thomae, Párizs 1872. VII.k. 342. 61 Commento alia Risposta, in EV/14, 3275. Vö. a Nimes-i zsinat határozatának 2. pontja; Constitutiones apostolorum, III, 9, 3; De Marinis Szt. Tamás kommentálja szerint: nem lehet, hogy a nők konszekráljanak, vagy gyóntassanak „ex levitatem foeminio sexui propriam, et periculum inde emergens” (Comm. In III. Sancti Thomae, 621). 63 Vö. Duns Scotus, Questiones, Opera omnia, 140; Durandus, Comm. In Pet Lombardi, 315; Szent Tamásnál is megtaláljuk ezt az érvelést a Szentenciás könyv magyarázatában és a Supplementumban is (39,1). Egyébként már az Apostoli konstitúciókban is találkozhatunk ezzel az érveléssel, vö. III, 6,1-2. Vö. Gál F., A nők papságának kérdéséhez, in Communió 1998/2, 36. SemseynÉ, A nők az Újszövetségben, 7. Jacobelli, C., L’esclusione cultuale della donna alia luce dell’antropologia culturale, in Riv. Past. Liturgia 2 (1981) 54-60. TEOLÓGIA 2007/1-2 31
