Teológia - Hittudományi Folyóirat 41. (2007)
2007 / 1-2. szám - Benkő Antal: A papi lelkiség pszichológiai alapjai
BENKO ANTAL S.J. A papi lelkiség pszichológiai alapjai áthatva a gondolkodást, az érzületet és az életet, azokat az erkölcsi és lelki ‘készségeket’, melyek el nem választhatók a pap pásztori tevékenységétől.”2 A 43. pontban megemlíti azokat a készségeket, amelyek függnek az ember szándékától is: minden egyes személynek ki kell alakítania felkészülése során, és ápolnia egész papi életén keresztül. Innét érthető, hogy a papnevelés dimenzióiról tárgyaló dokumentum első helyen a humán nevelést említi, mint a papnevelés alapját. A Nevelési Kongregáció 2005-ben kiadott Instrukciója megismétli, hogy a humán dimenzió nemcsak első helyen áll, hanem alapja a többinek! Ehhez kapcsolódik a lelki, az értelmi és a pasztorális dimenzió. A négynek lényeges kiegészítésben kell állni egymással.3 Az Instrukció megismételi az általánosan elfogadott tanítást: Gratia supponit naturam — a kegyelem feltételezi a természetet, erre épít. 3. A személyiség pszichológiai modelljei Milyen természeti, pszichológiai adottságok szükségesek, nélkülözhetetlenek ahhoz, hogy valaki Krisztus felszentelt papjaként szolgálhassa embertársait? Elvi, elméleti szinten a válasz egyszerű: a papi szolgálat emberi, pszichológiai alapja a helyesen működő érett férfi személyiség. A gyakorlatban azonban tovább kérdezhetjük: melyik pszichológiai modell segíthet annak megítélésében, hogy valaki eljutott-e vagy sem a megfelelő pszichológiai érettséghez? Mi jellemzi a pszichológiai érett személyiséget? Főleg két pszichológiai modell segíthet annak tisztázásában, hogy hogyan fejlődik ki, és hogy mikéntjellemezhető az érett személyiség. a) Erik Erikson (1902-1994) modellje a személyiség fejlődését, és ezen belül az egyén önazonosságának, identitásának kialakulását vizsgálta. Freud felfogásából indult ki, de jelentősen túllépett rajta, mivel a személyiség kialakulásában nélkülözhetetlennek tartja a környezet, a másokkal való kapcsolat, a társadalom befolyását. Abban is eltér Freud- tól, hogy szerinte a fejlődés nem áll meg a serdülőkor végén, hanem az élet végéig tart. Ez utóbbi felfogás ma általánossá vált a pszichológiában: az egész életet átívelő fejlődésről beszélünk. így Erikson elmélete fontos mind fejlődéslélektani, mind szociálpszichológiai szempontból. Nyolc szakaszt állapított meg a fejlődésnél; amelyeket pszichoszociális szakasznak nevezett. Az egyes fejlődési szakaszoknál felmerülő problémákra tudatosan használta a ‘krízis’ szót, mivel jelezni akarta, hogy a szakasz sajátos feladatát meg lehet oldani pozitívan és negatívan. Az egyes szakaszoknál a pozitív kimenetel ‘erényt’jelent. Erikson felfogását kifejezetten vallási szempontból kiegészítette W. Meissner amerikai jezsuita és pszichiáter. Rávilágított arra, hogy ezek a természetes erények mintegy természetszerű alapját képezik az Istennel való kapcsolatoknak. Isten ezeknek megfelelően — jóllehet teljesen ingyenesen — osztja ki különböző kegyelmeit az embernek fejlődése során.4 2 Uo. 43. pont. - A latin nyelvekre fordított kiadások nem az education, educafäo szót, hahem a formation hu- maine, forma^áo huaman kifejezést használják, ami inkább kiképzést, alakítást, nem pedig nevelést jelent. Ugyanígy a német fordítás is: Die menschliche Bildung als Fundament der gesamten Priesterbildung. 3 Instruction de la Congregation pour l’Éducation catholique sur les critéres de discemement vocationnel au sujet des personnes présentant de tendances homosexuelles en vue de 1’admission au séminare et aux Ordres sacrés. Rome, le 4 novembre 2005. Nr. 3. 4 Erikson modelljét használták fel a Linn testvérek is, akiknek a könyve magyarul is megjelent: Linn, M.-Fabri- cant, Sh.-LiNN, D.: Életünk nyolc szakaszának gyógyítása. Marana Tha, Budapest, 2002. 2
