Teológia - Hittudományi Folyóirat 41. (2007)
2007 / 1-2. szám - Dolhai Lajos: A női papság kérdése
DOLHAI LAJOS A női papság kérdése a protestáns egyházak, majd pedig az anglikán egyházak36 közül többekben engedélyezték a nők lelkipásztori szolgálatát.37 Ez a magyarázata annak, hogy VI. Pál pápa jóváhagyásával a Hittani Kongregáció 1976. október 15-én kiadta az Inter insigniores kezdetű dokumentumot38 és majdnem két évtizeddel később II. János Pál pápa Ordinatio sacerdotalis kezdettel apostoli levelet adott ki 1994 pünkösdjén, hogy ismételten megerősítse a katolikus tanítást. A két dokumentum közül az első a jelentősebb, hiszen hosszabb, illetve szisztematikusan és teljességre törekedve kifejti az Egyház tanítását, II. János Pál pápa kevésbé részletesen, de határozottabban és definitiv jelleggel akarta megválaszolni a kérdést.39 Hosszú pápasága idején egyéb megnyilatkozásokban is hangoztatta az Egyház álláspontját és a miértekre is válaszolt.40 Inter insigniores A hat fejezetből álló dokumentum a szentírás és a szenthagyomány alapján kifejti, hogy miért ragaszkodik az Egyház a kétezer éves gyakorlathoz. Először is a hagyomány tényeit ismerhetjük meg, melyből kiderül, hogy a katolikus egyház mindig is úgy vélte, hogy nők nem szentelhetők érvényesen pappá. Az ettől eltérő gyakorlatot mindig is elítélték az egyházatyák. A dokumentum elismeri, hogy az atyák tanúságtételében felismerhetők a korabeli, nőkkel kapcsolatos negatív előítéletek nyomai, de állásfoglalásukban a lényegi és döntő szempont mindig az volt, hogy a Jézus Krisztus akaratához, és az apostolok által gondosan megőrzött gyakorlathoz kívántak hűségesen ragaszkodni. Már a Didascaliában is ezt az érvelést találjuk: „nem szükséges és egyáltalán nem kívánatos, hogy az asszonyok tanítsanak... mert az asszonyokat, különösen az özvegyeket nem a tanításra rendelték, ... mert az Úristen, Jézus Krisztus, a mi tanítónk minket, a tizenkettőt küldött, hogy tanítsuk a népet és a pogányokat. Voltak velünk női tanítványok is, Magdalai Mária, Mária, Jakab leánya és a másik Mária — őket mégsem küldte, hogy tanítsák velünk a népet. Ha szükséges lett volna, hogy az asszonyok tanítsanak, akkor Mesterünk megparancsolta volna nekik, hogy oktassanak velünk együtt.”41 A későbbiekben a középkori teológiát, a nagy skolasztikusokat is ugyanez a meggyőződés vezette, vagyis a Jézus által hátrahagyott normához kívántak ragaszkodni. A dokumentum III—IV. fejezeteiben részletesen bemutatja Jézus Krisztusnak a nőkkel kapcsolatos magatartását (II), a nők szerepét az apostoli egyházban (III), és rámutat arra, hogy Jézus és az apostolok magatartásának meghatározó, normatív szerepe volt és marad (IV). A dokumentum felteszi a kérdést: Ha az egyház kétezer éves hagyománya 36 A kérdés ökumenikus jelentőségére utal, hogy VI. Pál pápa (1975. nov. 30. és 1976. márc. 23.) és Coggan canterbury érsek, az anglikán egyház prímása között (1975. júl. 9. és 1976. febr. 10.) a dokumentum megjelenését megelőzően levélváltás történt, melynek során kifejtették egyházaik álláspontját. A levelek magyar nyelven, in Szolgálat 77 (1988) 58-67. Vö. még Goldie, R., I ministerifemminili nel dialogo ecumenico, in Riv. Past. Liturgica 2 (1981) 46—54. 38 Sacra Congregatio pro Doctrina Fidei, Declaratio Inter insigniores circa questionem admissionis mulierium ad sacerdotium ministerial, 15 oct. 1976. in AAS 69 (1977), 51—66. 39 Figyelemre méltó, hogy VI. Pál pápa csak a Hittani Kongregáció által akarta megfogalmaztatni az Egyház tanítását. Schillebeeckx szerint ez arra utal, hogy VI. Pál még lehetőséget kívánt biztosítani a további vitákra, vö. II ministero nella Chiesa, Queriniana, Brescia 1981. 142. 40 Mulieris dignitatem, Christifideles laid, A ciascuno di voi kezdetű levele a nőknek a Nők IV., Világkonferenciája (Peking 1995) alkalmából és az általa 1992-ben jóváhagyott katekizmusban (KEK 1577). Didascalia Apostolorum, c. 15. EOLOGIA 2007/1 26
