Teológia - Hittudományi Folyóirat 41. (2007)
2007 / 3-4. szám - KÖNYVSZEMLE - Kránitz Mihály: Szabó Ferenc: Prohászka Ottokár élete és műve (1858-1927)
KÖNYVSZEMLE 106. old.) időszakát mutatja be. Ezután székesfehérvári püspökké választásáról, lelkiségéről, kritikusairól (Kuti Márton kanonok), egyházmegyéjének kormányzásáról és egyéb tevékenységeiről szól (107—120. old.). A szentéletű püspök, akinek már életében is több kritikusa volt, megelőzte korát a Szentírás szeretete, a teológia, a lelkiség, az irodalom művelése, a történelem alapos ismerete és objektív társadalomszemlélete révén. Szabó Ferenc az összegző Prohászka-kö- tetet kiegészíti a székesfehérvári püspököt elítélő Index Kongregáció iratával, melyet számára Ternyák Csaba érsek, a Kléruskongregáció titkára kért meg 2001 szeptemberében a Hittani Kongregáció akkori prefektusától, Joseph Ratzinger (akit a szerző Josef Rat- zingerként említ, 183. old.) bíborostól. A leirat gyakorlatilag tartalmazza Szabó Szádok OP jelentéseit a Kongregációnak. Szabó Ferenc kötetének egyik érdekessége a hatodik fejezet (Prohászka indexen, 175—203. old.), mely részletesen elemzi az esztergomi feljelentést és Szabó Szádok OP kritikáját, akinek döntő szerepe volt Prohászka indexre tételében (a témáról lásd még: Müller Lajos jezsuita által 1926-ban kiadott művet: A Római Index. Nevezetesebb tiltott könyvek jegyzéke. A könyvbírálatról és a könyvtilalomról szóló legújabb egyházi törvények ismertetésével, Budapest, A Magyar Kultúra kiadása, VIII., Ho- ránszky-utca 20.; és Adriányi Gábor, Prohászka és a római index, Szent István Társulat, Budapest, 2002. releváns tanulmányát). Prohászka Ottokár - bár még harminc éves sincs - 1887-től a Magyar Sión szerkesztésében is tevékenyen részt vesz, mert a szerkesztői program, mely a katolikus magatartást és öntudatot, valamint a keresztény közéleti cselekvést hangsúlyozta, megfelelt elgondolásának. Ahogy saját maga szól erről, íróvá fejlődése is a Magyar Sión hasábjain ment végbe. (Prohászka szerkesztői tevékenységéről lásd: Hegedűs András, A Magyar Sión című folyóirat története, Magyar Sión Új Folyam [I/XLIII/1.], Esztergom—Pozsony, 2007, 22—29.) A Magyar Sión és az Új Magyar Sion-beli cikkeinek felsorolását (mások itteni írásaival együtt) nemrég (2007-ben) adta közre a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Kara, a Szlavisztika—Közép-Európa Intézet és a Szent Adalbert Közép-Európa Kutatócsoport a Magyar Sión és az Új Magyar Sión (1863-1904) repertóriumában, Saliga Irén gondos összeállításában. Prohászka közéleti szereplését a szerző több fejezetben tárgyalja (Új idők áramában 1918—1922, 235—236. old.; Prohászka társadalmi kapcsolatai, levelezése, 257—291. old.). Ez utóbbi fejezet végén Prohászka Ottokár levelei cím alatt kimutatást találunk nőknek és férfiaknak szóló összesen 1605 darab levélről (290—291. old.). Prohászka Ottokár felsőházi tag is volt és írásaival hathatós módon tudott hozzájárulni a kor magyar társadalmának igazságosabb kialakításához. 1916. április 13-án beterjesztette földreform-javaslatát a Magyar Gazdaszövetséghez. Ebben a mamutbirtokok parcellázását és örökbérletbe adását indítványozta. Beszéde akkor óriási szenzációt keltett, mert püspök ajkáról még nem hangzott el ily bátor szózat a földreform ügyében. Amikor a püspökök az 1920-ban megválasztott egykamarás alkotmányozó nemzetgyűlésből kimaradtak, Prohászka püspöki székhelyén, Székesfehérváron indult képviselő- jelöltként, ahol meg is választották. Ez nemcsak Magyarországon, hanem valószínűleg az egész világon egyedülálló eset, hogy egy katolikus egyházfejedelem parlamenti választásoknak veti magát alá. (Vö. László T. László, Egyház és állam Magyarországon 1919— 1945, SZÍT, Budapest, 2005, 147. old.). Prohászka püspök ezt követően önszántából felparcellázta püspöksége birtokainak nagy részét, s kishaszonbérletként örökbérletbe adta a volt cselédeknek és szegény parasztoknak. Schütz Antal szerint Prohászka olyany- nyira közvetlen kapcsolatban állt az élet realitásával, hogy spirituálisa lett a magyar politikának, és az is maradt élete végéig (207. old.). 228
