Teológia - Hittudományi Folyóirat 41. (2007)
2007 / 3-4. szám - Szuromi Szabolcs Anzelm: A klerikusok latin nyelvű kultúrájának pártolásáról tanúskodó egyházi forrás a korai 11. századból
SZUROMI SZABOLCS ANZELM A klerikusok latin nyelvű kultúrájának pártolásáról tanúskodó egyházi forrás... szeretnénk a Beda Venerabilis által Szt. Ágostonnak tulajdonított kijelentésre, mely szerint: „Quae ipsis sacerdotibus necessaria sint ad discendum, id est liber sacramentorum, lectionari- us, baptiserium, computus, canones poenitentiales, psalterium, homiliae per circuitum anni, Dominicis diebus et singulis festivitatibus aptae. Ex quibus omnibus, si unum defuerit, sacerdotis nomen in eo vix constabit, quia valde periculosae sunt minae evangelicae quibus dicitur. »Si caecus caeco ducatum praestet, ambo in foveam cadunt (Mt 13).«”n Ez a szövegrészlet később Chartres-i Szt. Ivó kánonjogi gyűjteményébe is bekerült (vö. Panormia).'4 Már Sevilla-i Szt. Izidor (560—636)13 14 15 kifejtette a 7. században, hogy a püspöknek kellően járatosnak kell lennie az emelkedett stílusú homília megtartásában, mivel a kiművelt beszédstíluson keresztül magát az Istent dicsőíti.16 A megyéspüspök prédikációja tehát, egyúttal azt is kifejezi, hogy az azt végző, nyájának gondoskodó pásztora (Isid. Ep. ad Leofrid [vagy Ludefrid]). A kortárs (11. századi) egyházfegyelem alapján — amely elsődlegesen az ókori kánoni szabályokra épült - az is egyértelmű, hogy a püspöknek képzettnek kell lennie az egyházfegyelem terén; az igaz katolikus hitet kell követnie; méltó életmódot kell folytatnia; írástudónak kell lennie, aki képes az egyházi irodalom, a határozatok és kánonok elolvasására és megértésére.17 Bármelyik klerikusi fokozat elnyeréséhez tehát, — különös tekintettel a püspöki feladatkörre — lényeges és elengedhetetlen feltétel volt a latin nyelvtan és az egyházi latinitás megfelelő szintű ismerete. A kánonjogi irodalom olvasása kötelezően elsajátítandó tanulmány volt minden felszentel pap számára. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy bár a klerikusi réteget írni — olvasni tudóként szokás számon tartani ebben az időszakban, valójában nagyon sok pap, sőt apát sem tudott ekkortájt írni, annak ellenére, hogy olvasni természetesen tudtak.18 Nagy Károly volt az, aki külön rendelkezett arról, hogy a papképzésnek a székesegyházi iskolákban ki kell teijednie az írásoktatásra is,19 amint azt a fentebb említett Admonitio ge- neralis-ában olvashatjuk. Nyilvánvaló az is, hogy teljesen mást jelentett a könyvek textu alis betűinek az elolvasása, vagy a folyóírás cursiv betűinek ismerete.20 13 Ivonis Camotensis, Decretum, De electione et consecratione episcoporum et presbyterorum, Cap. XXIV: Quae sint sacerdotibus necessaria ad sciendum [ID 6. 24] (PL 161. 1135—1136). 14 Erdő, P., Die Quellen des Kirchenrechts. Einegesichtliche Einführung (Adnotationes in Ius Canonicum 23), Frankfurt am Main 2002. 98-100; vö. Fournier, P., Les collections canoníques attribuées ä Yves de Chartres, in: Bib- liothéque de la École des chartes 57 (1896) 645-698; 58 (1897) 26-77, 293-326, 410-444, 624-676 [repr. In: Fournier, P. Melanges de droit canonique, I. (ed. Kölzer, P.), Aalen 1983. 451—678]; Landau, P., Die Rubriken und Inskriptionen von Ivos Panormie, in: Bulletin of Medieval Canon Law 12 (1982) 31—49. Brett, M., Creeping up on the Panormia, in Helmholz, R. H. (ed.), Grundlagen des Rechts, Paderborn 2000. 205—270. 15 Madoz, J., Isidoro de Sevilla. Semblanza de su personalidad literaria, in: Archivos Leonenses 14 (1960) 3—188, különösen 89-117. 16 Gaudemet, J., A propopos de l'episcopat medieval (XIV—XIII' siécles), in: Studia Gratiana 27 (1996) 149—172. 17 SzuROMi, Sz. A., The rules concerning bishops in the ’Anselmi Collectio Canonum’- Sources and Discipline - , in: Folia Canonical (2000) 173-183, különösen 180-183. 18 Vö. Riché, P., Education and Culture in the Barbarian West, Sixth through Eighth Centuries (transi. Contreni, J. J.), Columbia S.C. 1976. 19 Me Kitterick, R. (ed.), Caroling Culture: Emulation and Innovation, Cambridge 1994. 20 Szuromi Sz. A., Az egyházjogi források feldolgozásának szempontjai, in: Kánonjog 8 (2006) 49-77, különösen 55-56. 216
