Teológia - Hittudományi Folyóirat 41. (2007)
2007 / 3-4. szám - Szuromi Szabolcs Anzelm: A klerikusok latin nyelvű kultúrájának pártolásáról tanúskodó egyházi forrás a korai 11. századból
A klerikusok latin nyelvű kultúrájának pártolásáról tanúskodó egyházi forrás... SZUROMI SZABOLCS ANZELM 2. Mindezek alapján, egyáltalán nem tekinthető jelentéktelen eseménynek az, ha valamelyik megyéspüspök — különösen saját egyházmegyéjének legkorábbi időszakában — a 11. században, latin nyelvkönyvet küld püspöktársának.21 Erre a jelenségre egyik ismert történelmi példa az a levélváltás, amely Fulbertus és Bonipertus, azaz a Chartres-i Egyházmegye és a Pécsi Egyházmegye között zajlott le. A korai magyar források között olvashatjuk Fulbertusnak azt a levelét, amely 1020 és 1022 között íródott. A szerző egy latin nyelvkönyvről beszél, amelyet Bonipertusnak, Pécs püspökének küldött.22 A Pécsi Egyházmegyét — mint ismert — Szt. István király alapította 1009. augusztus 23-án.23 Az egyházmegye központja már a római időben jelentős volt, mint Valeria provincia fővárosa. Pécset Sopianae-nak nevezték abban az időben, amely az észak—dél irányban húzódó fő kereskedelmi út középpontjában feküdt. Már a 4. századból vannak emlékeink a Sopianae-ben lévő keresztény templomról. 870-ben pedig Liupramm, salzburgi püspök, felszentelte a pécsi templomot, és ettől az időtől nevezik a várost Quinque Ecclesiae-nek, azaz „öt templomidnak.24 Magát az egyházmegyét Szt. Péter, mint fő patronus oltalmába ajánlották, ami nagy valószínűség szerint a pápai legátus jelenlétének volt köszönhető, és kifejezte a Róma felé megnyilvánuló tiszteletet.25 Az egyházmegye első püspöke Bonipertus volt (1009-1036; f 1042), akinek a nevét együtt említi Azo pápai legátussal a Győrben íródott alapítólevél.26 Fulbertus az új magyar királyról, Istvánról, és a pécsi püspökről egy Flilduin nevet viselő paptól értesült, aki chartres-i születésű volt, de abban az időben Magyarország területén tevékenykedett. Bonipertus ajándékokat küldött Fulbertusnak Hilduin közvetítésével, köztük néhány olyan tárgyat, melyek valószínűleg nagy hasznára voltak a chartres-i püspöki székhelynek, amelyet 1020-ban elpusztított a tűz. Fulbertus Priscianus nyelvtankönyvének egy példányát küldte tiszteletének jeléül Bonipertusnak,27 valamint egy levelet, amely a Magyarországon ismert legkorábbi magánlevél. Behrends (1976)28 és MacKinney (1957) kutatásai alapján tudjuk,29 hogy Fulbertus kimagaslóan képzett főpap volt, aki nagy erőfeszítéseket tett egyházmegyéje papsága teológiai műveltségének előmozdítására. Ezt jól illusztrálja mind a tőle fennmaradt 139 levél, mind további exegetikus beszédei. 3. Fulbertus levelében Bonipertust tiszteletreméltó és megszentelt életet követő püspöknek nevezi. Levelének kezdő szakaszát egy szentháromsági formula vezeti be: „Mindenek felett áldjuk a születetlen Istent, az Atyát és egyszülött Fiát, Jézus Krisztust, a mi Urunkat, és a Szendéiket [...]; az egy igaz Istent, aki mindent teremtett, aki megajándéGenin, C., Fulbert de Chartres. Une grande figure de I * Occident Chrétien au temps de Van Mil, Paris 2003. 29—31. Vo. NemerkÉnyi, E., The Religious Ruler in the Admonitios of King Saint Stephen of Hungary, in: Al-Azmeh, A.-Bak, J. M. (ed.), Monotheistic Kingship. The Medieval Variants, Budapest 2004. 231—247. 22 PL 161. 189. 23 SzentpéterY, I., Szent István király oklevelei, in: SerÉdi, J. (ed.), Emlékkönyv Szent István király halálának kilencszázadik évfordulójára, Budapest 1938. II. 135—202. 24 Török, J., Historia de las diócesis de Hungária, in: Folia Theologica 3 (1992) 145-154, különösen 148. Török, J., Santo Stefano, II primo re d’Ungheria e Vorganizzazione della Chiesa Ungherese, in: Folia Theologica 11 (2000) 141-150, különösen 147. Török, J., Historia de las diócesis de Hungária, 148. 27 Bizzarro, F. C., Priscianofira Oriente e Occidente, in: Filológia Antica e Moderna 1 (1994) 35—49. Wright, R., The Role of Priscian, in: A Sociophilological Study of Late Latin, Tumhout 2002. 70-84. 28 Behrends, F. (ed.), The Letters and Poems of Fulbert of Chartres, 1976. 29 Mac Kinney, L. C., Bishop Fulbert and Education at the School of Chartres, 1957. 217
