Teológia - Hittudományi Folyóirat 41. (2007)

2007 / 3-4. szám - Szuromi Szabolcs Anzelm: A klerikusok latin nyelvű kultúrájának pártolásáról tanúskodó egyházi forrás a korai 11. századból

SZUROMI SZABOLCS ANZELM

A klerikusok latin nyelvű kultúrájának pártolásáról tanúskodó egyházi forrás a korai 11. századból*

„Episcopus quando ordinationes facere disponit, omnes qui ad sacram Ecclesiae ministerium accedere volunt [...] Et tunc episcopus e latere suo eligere debet sacerdotes et alios prudentes viros non ignaros divinae legis et exercitatos in ecclesiasticis sanctionibus, qui ordinandorum vitam, genus, patriam, aetatem institutionem, locum ubi educati sunt, si sint bene litterati, si in lege Domini instructi, diligenter investigent: ante omnia, si fidem catholicam teneant firmiter, et verbis simplicibus asserere queant. Ipsi autem quibus cura committitur, cavere debent, ne aut favoris gratia, aut cuiuscunque muneris cupiditate illecti a vero devient, ut indignum et minus idoneum ad sacros ordines suscipiendos.”1 Ezt a kánont (c. 11) a 895. évi Nantes-i Zsinat szövegében olvashatjuk, mely rendelkezés hátterében határozott szándék húzódott meg.

1. A 11. századig a székesegyházi iskolák voltak azok a hagyományos intézmények, amelyek szisztematikus felsőfokú oktatást folytattak.2 Ezek a kulturális központok, amelyek a püspök széktemploma körül alakultak ki, további megerősödést nyertek a 8. század végére, Nagy Károlynak köszönhetően.3 Az általa 789-ben kiadott Admonitio generalis kötelezően előírta a papságra készülők számára a katedrális iskolában történő képzést.4 Az oktatás anyagi hátteréről az egyházmegyének kellett gondoskodnia.5 A 813-as Mainzi Zsinat rendelkezése szerint (c. 10), ezeket az iskolákat a plébániák mellett is fel kellett

* Elhangzott a „Le Millenaire Fulbert, 1006—2006”: Fulbert et l’Europe Médiévale, un précurseur? című kongresszuson (Chartres, 2006. október 12-14.). Készült az OTKA által T 048584 számon támogatott, A középkori kánonjogi gyűjtemények és az európai ius commune pályázat keretében.

1 Pontal, O—Avril, J., Les status synodaux frangais du XIIT siede (Collection de documents inédits sur l’histoire de France), Paris 1971—1995. Vö. ID 6. 21 = D. 24 c. 5.

2 Vö. Classen v. P., Italienische Rechtschulen ausserhalb Bolognas, in Proceedings of the Sixth International Congress of Medieval Canon Law, Berkeley, California, 28 july—2 august 1980 (MIC C/7), Citta del Vaticano 1985. 205—221, különösen 205—207.

3 SZUROMI Sz. A., Egyházi intézménytörténet (Bibliotheca Instituti Postgradualis Iuris Canonici Universitatis Catholicae de Petro Pázmány nominatae 1/5), Budapest 2003. 151—161.

4 Boretius, A. (ed.), Capitularia regum francorum (Monumenta Germaniae Historica), I. Hannoverae 1883 (repr. 1960). Vö. Klauser, R., Zur Entwicklung des Heiligspechungvefahrens bis zum 13 Jahrhundert, Zeitschrift der Sa- vigny-Stiftung für Rechtsgeschichte. Kanonistische Abteilung 40 (1954) 88.

5 Bischoff, B., Latin Paleography. Antiquity and the Middle Ages (transi. D. Ó Cróinín-D. Ganz), Cambridge 1995. 202-211.

214