Teológia - Hittudományi Folyóirat 41. (2007)
2007 / 3-4. szám - Rózsa Huba: Pentateuchus - tanítás a kezdetekről
Pentateuchus - tanítás a kezdetekről RÓZSA HUBA A PENTATEUCHUS EGYSÉGE Először vegyük szemügyre irodalmilag a Bibliának a világ és Izrael kezdeteit tartalmazó írásait. Az Ószövetség öt összefüggő könyvvel, Mózes öt könyvével2 kezdődik, amelyeket a zsidók összefoglalóan Tórának (Törvény)3, a tudományos szóhasználat pedig Pen- tateuchusnak4 nevez. Ezek a könyvek a világ teremtésétől és az emberiség eredetétől kiindulva elbeszélik a pátriárkák történetét, az izraeliták őseinek egyiptomi tartózkodását, a Sinai hegynél történt szövetségkötést, a pusztai vándorlás eseményeit, Kelet-Jordánia elfoglalását és Mózes halálát. Röviden: a világ és az emberiség, valamint Izrael népének kezdeteiről adnak tanítást. Az öt könyv mindegyike (Genesis=Teremtés, Exodus=Ki- vonulás, Leviticus=Leviták, Numeri=Szán 1 ok, Deuteronomium=Második Törvény)5 ennek az eseménysornak egy-egy részletét beszéli el.6 A Pentateuchus egy folyamatos elbeszélés, az öt részre (könyvre) való felosztás valójában mesterséges szakaszokra bontása ennek az alapvetően egyetlen elbeszéléssomak. A Pentateuchus-elbeszélés majdnem egyenlő arányban elbeszélő és jogi szövegekből áll, mégpedig oly módon, hogy a törvények, a törvénygyűjtemények és a különböző rendelkezések beilleszkednek a világ teremtésétől egészen a Mózes haláláig elbeszélt események menetébe. Ez a törvényekkel tarkított folyamatos eseménysor az alábbi módon rendeződik. Teri—11: őstörténet Tér 9,4köv.: a vér evésének tilalma Tér 12—50: a pátriárkák története Tér 37-50: József története Tér 17,1 Oköv.: a körülmetélés parancsa Kiv 1,1—15,21: az egyiptomi szolgaság és szabadulás Kiv 12,1—28: a pászkabárány és a kovásztalan kenyér elrendelése Kiv 13,1—16: rendelkezés az elsőszülött megszentelésére és a kovásztalan kenyérre vonatkozóan 2 A hagyomány Mózest tartotta a könyvek szerzőjének, és ő az elbeszélt események jelentős részének főszereplője is, ezért nevezték el a könyveket Mózes öt könyvének, vagy Mózes Törvényének, vagy Mózes Törvénye könyvének is. A mm főnév gazdag jelentésbeli árnyalatokkal rendelkezik. Alapjelentése: tan, tanítás, - törvény, parancs. Bővebben lásd García Lopez, F., Art. <7*7777 torah, ThWAT VIII., 1995, kol 597—637. A kereszténység a Törvény értelemben vette át a Tóra jelentését az öt mózesi könyvre alkalmazva. Hozzá kell azonban tenni, hogy a Törvény megnevezés nemcsak az öt könyben található törvényszövegekre, hanem az elbeszélésékre is vonatkozik. Mózes öt könyvének tudományos neve: Pentateuchus. Először a Kr. u. 2. században Tertullianusnál találjuk ezt a görög nyelvű megnevezést. Eredete összefügg a Törvény szövegének felosztásával: penta = öt, teukhé = eszköz, amelyen a könyvtekercsek tokját, később pedig a könyveket értették. A hé pentateuché (biblosz) jelentése: az öt tekercsből álló (könyv). Ebből a görög névből keletkezett az öt könyv nevének latinos formája: pentateuchus (liber), amelyet ma a tudományos szóhasználatban az öt könyv megjelölésére használunk. Az értekezésben a továbbiakban az öt könyvre ezt a megnevezeést használjuk. A héber nyelvű Bibliában az egyes könyvek megnevezésére a könyvek kezdő szavait használják, míg a Szep- tuagintában olyan neveket adtak, amelyek kifejezik vagy helyesebben kifejeznek valamit a könyvek tartalmából. A tudományos irodalom a görög nevek latinos átírását vagy fordítását használja. A Törvény öt részre való felosztása korán, már feltehetően a Kr. e. 4. században megtörtént. Erre következtethetünk abból a tényből, hogy a Szeptuaginta - az Ószövetség görög fordítása (Kr. e. 3.-2. század) — már ismeri és követi ezt a beosztást. A felosztás gyakorlati céllal történt, mégpedig azzal, hogy a Törvény szövegét öt egyenlő teijedelmű könyvtekercsre bontva tokban elhelyezhessék. A felosztásban azonban a tartalmi szempont érvényesült, így az egyes könyvek a Pentateuchus-elbeszélés egy-egy irodalmilag is körülhatárolható részét tartalmazzák. 205
