Teológia - Hittudományi Folyóirat 41. (2007)
2007 / 3-4. szám - Rózsa Huba: Pentateuchus - tanítás a kezdetekről
RÓZSA HUBA Pentateuchus - tanítás a kezdetekről STATUS QUAESTIONIS A kezdetek vagy az eredet kérdése mindig foglalkoztatta az emberiséget. A modern ember a történelem és a természettudomány szintjén egyaránt foglakozik a kezdetek problémájával, de szemléletmódját meghatározza a fejlődés eszméje. Elfogadja, hogy a kezdet sok tekintetben meghatározza mindazt, vagy legalábbis hatással van mindarra, ami abból kibontakozott, de a fejlődés új formákat hoz létre. Ezeket a kezdetekhez méri, és úgy látja, hogy az új formák felülmúlják a megelőzőeket, fejlődési fokozatokat állapít meg. A jövőt tekintve pedig úgy látja, hogy a fejlődésnek szinte korlátlan lehetőségei vannak. Az eredetet vagy a kezdetet tehát nem tekinti végérvényesnek, vagy legalábbis mércének a jelen vagy a jövő tekintetében. Az ókor, főként az ókori Kelet embere másként értelmezi a kezdetek jelentőségét a jelen szempontjából, mert szerinte a kezdetekben, az eredetben már benne rejlik a későbbi állapot, és meg is határozza azt. Ezért ha a jelen valóság - legyen az a világ, az ember vagy egy nép, akár egy történelmi jelenség — megértését keressük és magyarázatra várunk, akkor azt az eredetnél lehet legjobban megragadni. Mindebből érthető, hogy miért foglalkoztak előszeretettel a mitológiában és a történetírásban is az eredet kérdésével. Ebből a szempontból érdemes szemügyre venni a bibliai hagyományt is, éspedig az Ószövetség Bibliájának első öt könyvét, amely Izrael népének, s benne a világ és az ember kezdeteit írja le. A biblikus kutatás „Izrael alapító okmányának”, „alapító mítoszának”, „Izrael eredettörténetének”1 is nevezi ezt nagy irodalmi egységet. Az öt könyv, vallási jelentőségét már az a helyzet is mutatja, amelyet a három nagy világvallásban — a zsidóságban, a kereszténységben és az iszlámban — betölt. Eredetének magyarázatánál mindhárom világvallás kiemelten hivatkozik a mózesi könyvekre, Ábrahám személyében pedig találkoznak egymással. Ez a szempont is indokolja, hogy értekezésünkben részletesebben megvizsgáljuk az öt könyv, a Pentateuchus irodalmi és teológiai sajátosságait, amelynek révén érthetővé válik a mindent meghatározó kezdetek leírásának módja és jelentősége a bibliai hagyományban. Figyelmünket a szöveg végső kánoni formájának szinkronikus elemzésére fordítjuk, de a kánoni formát megelőző állapotra és a kutatásban kialakult vélemények irodalmára is kitekintést nyújtunk. 1 Lásd Rendtorff, R., Der Pentateuch als Gründungsmythos hzw. „ Gründungsurkunde Israels ”, in: Einleitung in das Alte Testament, E. Zenger, szerk., Stuttgart 20066, 70—73, vagy Kratz, R. G. a Pentateuchus papi és nem-papi szövegeit tárgyalva a témát „Der Mythos Israels” címmel foglalja össze lásd Die Komposition der erzählenden Bücher des Alten Testaments, UTB 2157, Göttingen 2000, 226-313. 204
