Teológia - Hittudományi Folyóirat 41. (2007)
2007 / 3-4. szám - Rokay Zoltán: Karl Linné (szül. 1707) tapasztalati teológiája és etikája a "Nemesis divina"-ban
ROKAY ZOLTÁN Karl Linné (szül. 1707) tapasztalati teológiája és etikája a „Nemesis divina"-ban se), semmint lényeges dolgokban. Minden esetre általános bizalmatlanság fedezhető fel a teológusok részéről Linné igazhívő voltát illetőleg. A lelkészek részéről nem volt egészen alaptalan ez a tartózkodó magatartás.”33 Talán ebből a feszültségből értető, amit az ND-ban a „Melander” címszó alatt olvasunk: „Melander, theologiae professor Upsaliensis nagyon űzi üzelmeit in consistorio academico. Egy napon, amikor egész nap este 6 óra utánig egy kínos dologban üléseztünk, és Melander volt egy nagyon igazságtalan dologban a legfőbb vádló, hátra- hanyatlott a feje, beesett az asztal alá, hazavitték, soha többet nem látta meg a gyógyulás napját. Mindannyian hazamentek mellüket verve, mert rádöbbentek, hogy az Úr látja intrikáinkat.”34 De nem csak a teológusokról értesülünk: „Buscagrius, professor graec. Upsaliensis, tudós, egy disputációban helytelenül idéz egy szerzőt. Az opponens tagadja, hogy a szavak így állnának, hanem másként állnak. Heves szóváltásra kerül sor. A professzor felhevültségében azt mondja: ha nem így van, kéri Istent, soha többé ne lépjen a katedrára. Hazamegy, látja, hogy ő idézett helytelenül, búskomor lesz, két év múlva meghal. Soha többé nem jött a katedrára.”35 Linné a „lelkipásztori praxisból” is hoz példákat: „Petraesus, senex, canus, pastor in Grenie. Fahlander, tábori lelkész XII. Károly uralkodása alatt eléri, hogy Petraeust a királynál képtelennek nyilvánítsák. Fahlan- der elnyeri a grenie-i lelkészséget, hazautazik, hogy átvegye. Petraeus valedicturus cum lacrymis dixit Fahlandro: et te Deus abire jubebit. 1743-ban Fahlander társult a felkelő dalekarliaiakhoz, s mivel leverték őket, fogságra ítélték a marstrand-i börtönbe, életfogytiglan. Nyomorúságosán halt meg. Fahlander sírkövet állíttatott magának Grenie-ben, de soha sem került az alá, hogy ott nyugodjon. Másként történt.”36 „Georg Gallus, öreg istentelen takácsot a pap gyakran figyelmezteti indirekt, hogy javuljon meg. 1755. február 23-án Soldanban, Poroszországban, a sekrestyés útján követeli Gallus, vasárnap, mielőtt másodikat harangoztak volna, hogy Tschepius pap jöjjön és részesítse a szentségben. A pap fölöltözik, de az orrvérzés megakadályozza. Gallus megijed a rossz előjeltől, térdre esik az oltár előtt, nyakon szúrja magát. A nép odaszalad, bekötözik. O beismeri, hogy előbb a papot akarta leszúrni, majd önmagát, mivel a pap oly sokszor intette.”37 33 Alker I. 353 és uö: Randphänomene im Werke Carl von Linnés. Der unbekannte Dichter und Mystiker. In: Antaios 2(1961) 219-235., 231. A továbbiakban: Alker II. 34 ND 195. köv. 35 Uo. 148. 36 Uo. 160. 37 Uo. 163. köv. 200
