Teológia - Hittudományi Folyóirat 41. (2007)
2007 / 3-4. szám - Rokay Zoltán: Karl Linné (szül. 1707) tapasztalati teológiája és etikája a "Nemesis divina"-ban
Kari Linné (szül. 1707) tapasztalati teológiája és etikája a „Nemesis divina’’-ban ROKAY ZOLTÁN 3. Arra, hogy Krisztust Isten nemzette, azt mondják, az a Jupiter-féle procreatio deorum utánzása. 4. Hogy egy olyan Nagy Istent (Creatort) quem totus orbis non capit, non caperetur a Maria. 5. Hogy Krisztus szent ember volt, aki példájával tanította az erkölcsöt. 6. Minden csodáját igyekeznek naturaliter megmagyarázni, vagy kétségbe vonják a történetet. 7. Nem hisznek a bűnben apud primos parentes, sem pedig a megváltásban, mert annak meg kellene szüntetnie a poenát, azaz a mors-t is. 8. Azt mondják, hogy a Spiritus Sanctust is bizonyos concilio fogadták el, ami egy szavazaton múlott, s akkor elveszítette volna a helyét. 9. Azt mondják istentelenség a Mindenható mellé assesorokat állítani és ezzel korlátozni hatalmát; épp oly istentelenség, mint a pogányoké. 10. Nem hiszik az immortalitas animae-t, hanem azt állítják, hogy a lélek elillan, mint egy flamma candelae. 11. Nem hisznek sem a mennyországban, sem a pokolban, sem az angyalokban, sem az ördögökben. 12. Tehát az élet után nincs sem büntetés, sem jutalom. 13. Nem hisznek a szentségekben mint olyanokban. 14. Imádkozzanak, hogy Istent adjon nekik hitet, hogy higgyenek abban, ami lehetetlen. Több ilyen állítást röviden meg kell cáfolniuk a teológusoknak, nehogy (a naturalisták) az együgyűeket félrevezessék, mert ezek az üdvösség alapja.”31 Ez a szakasz a mellett látszik tanúskodni, hogy noha Linné a ND-ban nem beszél a szentségekről, az eszkatológiáról, a másik két isteni személyről, nem nevezhető naturalistának, bármennyire is emlékeztetnek gondolatai a Spinoza-féle „Deus sive natura”-ra, és bármennyire ismerte Boerhavet, Spinoza tanítványát.32 A tanulságos történetek tömegéből csak néhányat fogok idézni, nevezetesen olyanokat, amelyeknek a teológusokhoz, az akadémiai élethez, vagy a papokhoz (lelkészekhez) van közük. Linné igyekezett természettudományos kutatásainak eredményeit összhangba hozni a Genezissel. A tudomány és a kinyilatkoztatás közötti feszültség inkább tudatalatti maradt számára. Ennek ellenére nem talált feltétlen egyetértésre ortodox lutheránus kollegáinál a teológiai fakultáson. A „De curiositate naturae” nyilvános megvitatásánál T. Va- lenius professzor a teológiai fakultás dékánja volt a kar részéről az opponens, s aki privatim ellenvetés nélkül olvasta a művet „a nyilvánosság előtt oly hevesen támadta azt, hogy Linné, aki egyébként is több mint érzékeny volt minden ellenvetésre, azt soha nem tudta feldolgozni. De egyébként sem voltak ritkák az összeütközések Linné életében az uppsalai hittudományi kar képviselőivel. Ám ezek — eltekintve a személyes ellentétektől és a féltékenységtől Linné világhírével és jómódjával kapcsolatban — inkább jelentéktelen részletkérdésekben gyökereztek (pl. a paradicsom elhelyezkedésének kérdé31 Uo. 102. köv. Boerhaveval kapcsolatban vő. Ch. Busken Huet, Hét Land van Rembrand. Haarlem, 1886. II, 2. 88. köv. és 93. köv. Valamint Pascal Duris, Linnaeus, De ordening van plant en dier. Paris, 2006. 36. köv. 199
