Teológia - Hittudományi Folyóirat 41. (2007)
2007 / 3-4. szám - Rokay Zoltán: Karl Linné (szül. 1707) tapasztalati teológiája és etikája a "Nemesis divina"-ban
ROKAY ZOLTÁN Karl Linné (szül. 1707) tapasztalati teológiája és etikája a „Nemesis divina’’-ban Leibniz Teodiceája megpróbált pontot tenni a szabad döntés vitájára. Linné, aki Leibniz világában él, ezt a természet igénybevételével teszi: „Deus... ita disponit naturam, ut fatum fiat inevitabile.”28 A teodiceának szembesülnie kellett egy tragikus eseménnyel, egy katasztrófával: 1755. november 1-jén Lisszabonban egy óriási földrengés romba döntötte a várost, a templomok a hívők tömegét temették maguk alá. A teológia, főleg a fizikoteológia tanácstalanul és tehetetlenül állt az esemény előtt: hogyan lehet ezek után még egy jó Istenről beszélni, aki gyönyörű harmóniát tart fenn a világmindenségben? Hogyan lehet egy igazságos Istenről beszélni, aki engedi, sőt elrendeli, hogy a templomok rádőljenek imádkozó híveire? A régi szkepticizmus és cinizmus újból megszólalt. Rossz nyelvek azt beszélik, ekkor kényszerült a teológia arra, hogy átváltson a hermeneutikára, miután minden más teologizálás lehetetlennek bizonyult.29 Linné azonban megedződött a természetben végbemenő vérfürdő ismeretében, s nem torpant meg. Ha kissé konfesszionális jellegű magyarázattal is szolgál, de mégis talált magyarázatot a végzetese eseményre: „Lisszabonban Mindenszentekkor minden évben ünnepélyesen máglyát gyújtanak. Ide vezetik a pápista inkvizítorok elégetni a szerencsétleneket az eretnekség címén, Istennek tetsző dolog leple alatt ördögit cselekedvén. A világon nincs szörnyűbb és borzasztóbb ennél a gonosztettnél. Ugyanezen Mindenszentek napján [hézag a szövegbenI évben történt egy földrengés, a tenger kiáradt tűzvész és Isten más borzalmas büntetései a megátalkodott bűnösök ellen. A fél Föld rettegett, ami által kinyilatkoztatta, hogy tud és hall, és hogy megkönyörül a szerencsétleneken, még az eretnekek is.”30 Úgy gondolom, vegyes érzelmekkel olvassuk ezt a szakaszt, mert igaz, hogy az inkvizítorok is elpusztultak, de az (ártatlan) elítéltek is elpusztultak velük együtt. Ez pedig bosszúnak is elfogadható, de az igazságossághoz - bárhogy is nézzük a dolgot, kevés köze, és Linné nem tett az isteni igazságosságnak és bölcsességnek túl jó szolgálatot magyarázatával. Nem véletlen, hogy a természetbúvár Linné, aki a természet által látja érvényesülni és megvalósulni az isteni bosszút, külön szakaszt szentel a naturalizmusnak: „A világon mindenkor találkoztam szabadgondolkodókkal s a következőkben megegyeztek, amiért a teológusoknál a hatalom, hogy megcáfolják őket más kisebb eretnekek előtt. 1. Hogy van Isten, creator et conservator universi, azt mindannyian hiszik, valamint, hogy ezt az egész természet bizonyítja. Ám a másik két személyt nem hiszik, mert azt mondják. 2. Hogy a másik kettőnek legcsekélyebb nyomát sem mutatja a természet, aminek meg kellene lennie, ha ott lettek volna a teremtésnél. 28 ND 81. Vö. Henriig Günther, Luhmann und der Konservativismus. In: Stimmen der Zeit 1975. 701. köv., 707. Valamint: Hans Albert, Traktat über kritische Vernunft, Tübingen 19915, 217. köv. 30 ND 90. köv. 198
