Teológia - Hittudományi Folyóirat 41. (2007)
2007 / 1-2. szám - Benkő Antal: A papi lelkiség pszichológiai alapjai
BENKŐ ANTAL S.J. Tanulmányunk első része, a Bevezető gondolatok, témánk szempontjából három alapfogalmat próbál tisztázni. A második, Pszichológiai szempontok érettebb papi lelkiség kialakításához, néhány pontra kíván rámutatni, amelyek a papi lelkiség pszichológiai alapjait képezik. I. BEVEZETŐ GONDOLATOK 1. A papi hivatás lényege A keresztény papságot kétoldalú pecsétnek tekinthetjük. A „fej” oldala a Krisztussal való bensőséges együttlét, a hozzá való teljes hasonulás. Az „írás” oldalán a küldetés áll, amely funkcionális jellegű, népét szolgálni: Egyházában Krisztus áldozatában részesedni, az embereknek Isten kinyilatkoztatott szeretetét tanítani, és mindenkit az Isten felé vezetni. A két oldal elválaszthatatlan egységet alkot; néha az egyik, máskor a másik oldalát emeljük ki. Szerintünk mind teológiailag, mind lélektanilag lényegesebb a személyes kapcsolat Krisztussal, mert — amint Szentmártoni Mihály írja egyik tanulmányában — „nem valamiért lesz valaki pap, hanem Valakiért”. Ez a személyes kapcsolat Istentől ered: ő hív, miként Jézus hívta tanítványait, hogy vele legyenek, majd küldte őket az apostoli munkára. A hívás jelenlétét megerősíti az Egyház, amikor — a Lélek erejéből — szentségi pecséttel látja el a pap küldetését. 2. A hivatás humán alapja A Pastores dabo vobis apostoli buzdítás szerint a papi lelkiség jellemzője, hogy „Krisztus nevében és személyében cselekedjék.”1 Ezért „a kötelék, mely a papot Krisztushoz fűzi, megalapozza és igényli azt a másik köteléket, mely az úgynevezett ‘szándékban’ rejlik; tudniillik, az akaratban, hogy a szolgálat tettével tudatosan azt akarja tenni, amit az Egyház akar. Ez az új kötelék pedig természete szerint a lehető legnagyobb tágasságra tör, 1II. János PÁL, Pastores dabo vobis apostoli buzdítása papképzésről. 1992. Szent István Társulat, Budapest, 1995. 25. pont. TEOLÓGIA 2007/1-2 • XLI (2007) 1-12 1
