Teológia - Hittudományi Folyóirat 41. (2007)
2007 / 3-4. szám - Puskás Attila: A katolikus kommúnió-ekkléziológia magna chartája: A Communionis notio levél
PUSKÁS ATTILA A katolikus kommúnió-ekkléziológia magna chartája: A Communionis notio levél Ugyancsak Joseph Ratzinger a tanulmánykötet bevezetőjében így jellemzi a levél megszületésének hátterét: „Hasonlóképpen megjelent az a törekvés, hogy a »kommúnió« fogalmát redukálják egy többé-kevésbé horizontális, szociológiai látásmódra; az effajta szemlélet egy olyan egyház hierarchiaellenes eszméje érdekében alkalmazza ezt a szót, mely inkább az egyetemes Egyházat minden szempontból megelőző helyi egyházak szövetsége lenne. ’* A kommúnió fogalmának egyoldalú értelmezési lehetősége már a zsinati üléseken megmutatkozott, a Lumen gentiumhoz csatolt „Nota praevia” ezeket szándékozott a „communio hierarchica” tartalmának meghatározásával kiküszöbölni.9 Minden bizonnyal nem tévedünk, ha a bíborosprefektus által leírt jelenséget jól példázó műnek tekintjük Leonardo Boff, Egyház: karizma és hatalom c. könyvét, mely 1982-ben jelent meg, s három évvel később a Hittani Kongregáció Megjegyzésekben közzétette a mű ekkléziológiai nézeteivel kapcsolatos kritikai észrevételeit.10 A Ratzinger bíboros aláírásával megjelent dokumentum két alapvető kifogást fogalmazott meg Boff egyháztanával szemben. Az első a ferences szerzetes munkamódszerére vonatkozott, melynek során egyoldalúan a helyi (brazíliai) egyházra szűkült le a figyelme és elhanyagolta az egyetemes Egyházat, s ezzel párhuzamosan a szociológiai szemlélet kritériumai szerint értékelte az Egyház valóságát; szembeállítva egymással a karizmatikus és a hierarchikus dimenziót. A kritika másik tárgya a szociológiai alapvetésből következő ekkléziológiai relativizmus volt, melyet Boff a LG 8. pontjában alkalmazott „subsistit in Ecclesia Catholica” kifejezés téves értelmezésével próbált alátámasztani, úgy magyarázva a zsinati szóhasználatot, hogy az azt fejezi ki, hogy Krisztus egyetlen egyháza más keresztény egyházakban is ténylegesen létezhet.11 A Kongregáció kritikai észrevételeinek gondolatai majd néhány évvel később visszhangoznak a Communionis notio levélben is. Már az 1985-ös kongregációs Megjegyzések kiemelik az egyetemes Egyház jelentőségét, amikor így fogalmaznak: „Az egyetemes Egyház a részegyházakban valósul meg és konkretizálódik és ezek annyiban Egyház, amennyiben valóban megmaradnak az egyetemes Egyház meghatározott korban és helyen való kifejeződéseinek és aktualizáló dósainak. Ily módon a részegyházak növekedésével és fejlődésével az egyetemes Egyház növekszik és fejlődik; míg az egység korlátozásával a részegyház is csökkenne és hanyat- lana.”'2 A Hittani Kongregáció 1992-es levele az itt megfogalmazott gondolatokat fűzi tovább s így jut el, amint majd látjuk, az egyetemes Egyház és a részegyházak kapcsolatának kölcsönösségén túl ahhoz az állításhoz, hogy az egyetemes Egyháznak bizonyos értelemben elsőbbsége van a részegyházakhoz képest. Megjegyezzük, hogy noha maga a CN levél is konstruktívan járul hozzá egy katolikus kommúnió-ekkléziológia megalapozásához, mégsem kíván „kidolgozni” egy ilyen egyháztant. Ezt nem a saját, hanem a teológia feladatának tartja, melyet további elmélyült kutatásra ösztönöz. A CN levél megjelenését nemcsak a katolikus teológián belüli kommúnióközpon- tú ekkléziológiai megújulás elősegítése és az ennek során felbukkant téves nézetek korrigálása, valamint egy ennek megfelelő lelkipásztori gyakorlat kialakításának támogatása *Uo. 7. Vö. Nagy, St., La chiesa come communione, in: „Communionis notio” lettera e commenti. Documenti e studi 15, 54; Scheffczyk, L., La chiesa. Aspetti della crisi postconciliare e corretta interpretazione dei Vaticano II, Jaca Book, Milano 1998,71 k. A pápa által említett egyoldalúan szociológiai-horizontális vagy többé-kevésbé hierarchiaellenes értelemben felfogott kommúnió-fogalomra számos szerző művét lehetne említeni. Ezek közül csak néhányra utalunk: I G. Hasenhüttl, Kritische Dogmatik; E. Schillebeeckx, Das kirchliche Amt (1981); P. Hoffmann, Priesterkirche (1987). Vö. Scheffczyk, L., La chiesa. Aspetti della crisi postconciliare e corretta interpretazione dei Vaticano II, 73 k. n EV9, 1426. 12 EV 9, 1423. 178
