Teológia - Hittudományi Folyóirat 41. (2007)
2007 / 3-4. szám - Puskás Attila: A katolikus kommúnió-ekkléziológia magna chartája: A Communionis notio levél
PUSKÁS ATTILA A katolikus kommúnió-ekkléziológia magna chartája: A Communionis notio levél A „communio” fogalma középpontja körül felépített egyháztan az utóbbi évtizedekben a keresztény teológiában, az ökumenikus párbeszédben, de magának a katolikus Egyháznak az önértelmezésében is egyre meghatározóbbá vált. Jelen tanulmány célja a Hit- tani Kongregáció 1992-ben megjelentetett Communionis notio (CN) levelének az elemzésével felvázolni a katolikus kommúnió-ekkléziológia lényegi elemeit és alapelveit. A dokumentum szövegének bemutatása és értelmezése előtt azonban szükséges utalnunk néhány olyan tanítóhivatali megnyilatkozásra, melyek már a kongregációs levél keletkezése előtti időszakban körvonalazták a kommúnió-ekkléziológia egy-egy lényegi szempontját, s ily módon a CN levél előzményének tekinthetők. I. A LEVÉL ELŐZMÉNYEI: AZ 1969-ES ÉS AZ 1985-ÖS RENDKÍVÜLI PÜSPÖKI SZINÓDUS A kommúnió-ekkléziológia középpontba állítása és a belőle fakadó következmények megállapítása a II. Vatikáni Zsinat utáni időszakban elsőként az 1969-es Rendkívüli Püspöki Szinóduson történt meg, melynek témája a püspökök kollegialitása volt az Egyházban. A szinódus záródokumentumában alaptételként kimondták a kommúnió-ekkléziológia szükségességét, és rögzítették a kommúnió katolikus megközelítésének néhány lényegi elemét. A püspökök kollegialitásáról ebből a látószögből tárgyaltak és fogalmaztak meg javaslatokat az intézményi-szerkezeti reformok síkján is. A szinóduson elfogadott zárójelentések közül a püspöki kollegialitás egyháztani alapjait rögzítő szöveg a II. Vatikáni Zsinat nyomán részletesen kifejtette a krisztushívők kommúniójának valamint a püspökök kommúniójának és kollegiális munkájának a kommúnió-ekkléziológiai alapjait.1 A dokumentum így fogalmaz: „A kommúnió fogalma ugyanis átjárta az Egyház tudatát 1 Vö. Synodus Extraordinaria Episcoporum, De collegialitate Episcoporum in Ecclesia (1969 okt.). Ez a Rendkívüli Püspöki Szinódus három zárójelentést készített és fogadott el. Ezek közül az első az egyháztani-teológiai alapokat fogalmazta meg: Elapso oecumenico concilio (1969. okt. 22.), in: Enchiridion Vaticanum (EV) 3, 1653—1682. A második témája a püspöki konferenciák és az Apostoli Szentszék közötti kapcsolatok voltak: Pastor aeternus (1969. okt. 27.), in: EV3, 1683-1703. A harmadik a püspöki konferenciák egymás közötti kapcsolatairól szól: Nunc nobis (1969. okt. 27.), in: EV 3, 1704—1744. Érdekes jelenség, hogy sem az 1985-ös szinódus záródokumentumai, sem a későbbi tanítóhivatali megnyilatkozások nem hivatkoznak ezekre, noha bennük már sok olyan gondolat megfogalmazódott, ami a később megjelent szövegekben az újdonság erejével hat. 175
