Teológia - Hittudományi Folyóirat 41. (2007)

2007 / 3-4. szám - Perendy László: Athénagorasz a feltámadásról

PERENDY LÁSZLÓ

Athénagorasz a feltámadásról - A keresztény antropológia kezdetei

A 4—9. fejezetig tartó részben azokat az ellenvetéseket cáfolja meg, amelyek megkérdőjelezik, hogy Isten képes egyesíteni az emberi test elemeit. A cáfolathoz orvosi és morális érveket alkalmaz. A 9. fejezetben így érvel:

9, 1-2:

Πολλών δε όντων των είς τήν προκειμενην έξέτασιν χρησιμωτέρων, παραιτούμαι δή νυν τούς καταφεύγοντας έπΐ τά των άνθρωπων έργα καί τούς τούτων δημιουργούς άνθρώπούς, οι τά συντριβέντα των έργων ή χρόνω παλαιωθέντα ή και άλλως διαφθαρέντα καινουργεΤν άδυνατοΰσιν, ειτα έξ όμοιου τοΤς κεραμεΰσι και τέκτοσι δεικνύναι πειρωμένους τό καί τον θεόν μήτ’ άν βουληθήναι μήτε βουληθέντα δυνηθήναι νεκρωθεν ή καί διαλυθέν άναστήσαι σώμα, καί μή λογιζομένους ότι διά τούτων <έπ’ ίσης> τοις χειρίτοις έξυβρίζουσιν είς θεόν, συνεξισοΰντες των πάντη διεστηκότων τάς δυνάμεις μάλλον δε καί των ταύταις χρωμένων τάς ούσίας καί τά τεχνητά τοις φυσικούς.

Περί μεν οΰν τούτων σπουδάζειν ούκ άνεπιτίμητον· ήλίθιον γάρ ώς αληθώς τό τοις έπιπολαίοις καί ματαίοις άντιλέγειν. Μακρω γε μην ένδοξότερον καί πάντων άληθέστατον τό φήσαι τό παρ’ άνθρώποις άδύνατον παρά θεώ δυνατόν. Εί δε δί αύτων τούτων ώς ένδοξων καί διά πάντων των μικρω πρόσθεν έξητασμενων δείκνυσιν ό λόγος δυνατόν, εϋδηλον ώς ούκ άδύνατον.

Αλλά μην ούδ’ άβούλητον?6

Α 12—13. fejezetben kifejti, hogy a Teremtő szándéka szerint semmi nem teremtetett fölöslegesen. Isten az embert az ember kedvéért teremtette, jóságában és bölcsességében, amely a teremtésben tükröződik. Akik az ő képmását viselik és van értelmi képességük, azok örökké fognak élni, hogy megismerjék Teremtőjüket. Az ember teremtésének indítéka az ember örök fennmaradását is garantálja. Örök fennmaradása a biztosítéka feltámadásának, amely nélkül nem maradhatna fenn emberi mivoltában.7 Jellegzetesek a következő részek:

12, 5-6:

Ούκοΰν εί μήτε άναιτίως καί μάτην γέγονεν άνθρωπος - ούδέν γάρ των ύπό θεού γενομενων μάταιον κατά γε τήν τούν ποίησαντος γνώμην - μήτε χρείας ε'νεκεν αύτοΰ τοΰ ποιήσαντος ή άλλου τίνος των ύπό θεού γενομενων ποιημάτων, εϋδηλον ότι κατά μέν τον πρώτον καί κοινότερον λόγον δι’ εαυτόν καί τήν έπί πάσης της δημιουργίας θεωρουμένην άγαθότητα καί σοφίαν

6 „Mivel az előttünk álló vizsgálódások szempontjából sok minden hasznos lenne most, ezért nem foglalkozom azokkal, akik emberi művekhez és az azokat létesítő emberek példájához menekednek, olyanokra hivatkoznak, akik széttört és idővel ócskává vált, avagy valami más módon elromlott szerkezetüket nem tudják megújítani. Azokkal sem foglalkozunk, akik a fazekasok és takácsok példájával akarják bizonyítani, hogy Isten sem nem akaija, sem nem is akarhatja feltámasztani a halott és szétbomlott testeket, meg sem gondolják, ezzel a kijelentéssel súlyosan káromolják Istent, mert teljesen különböző lények képességeit keverik össze, még inkább a mesterséges létesítményekkel élő lényeket a természetes létesítményekkel. Ezekről a kérdésekről ellenvetések nélkül tárgyalni nem lehet, de gyermekded és hívságos érvek cáfolása is botor dolog; valóban. Sokkal elfogadhatóbb és mindennél igazabb azt mondani: ami embernek nem lehetséges, az lehetséges Istennek. Ha tehát fejtegetéseink ezekről és a nem sokkal előbb megvizsgált dolgokról kimutatta, hogy tarthatóak és lehetségesek, akkor nyilvánvalóan nem lehetetlenek. Nem is olyanok, mint amiket Isten ne akarna.”

7 Lásd W. R. Schoedel, Athenagoras, Legatio and De Resurrectione, Oxford 1972, xxxiii-xxxiv.

168