Teológia - Hittudományi Folyóirat 41. (2007)
2007 / 3-4. szám - Kuminetz Géza: A klerikusi állapot, mint a szent rend kiszolgáltatásának jogkövetkezménye (I. rész)
KUMINETZ GÉZA A klerikusi állapot, mint a szent rend kiszolgáltatásának jogkövetkezménye (I. rész) A felsorolt jogok és kötelességek nem tartalmazzák kimerítően a klerikusi állapottal járó sajátos összes jogot és kötelezettséget. Ez azt jelenti, hogy példálózó értékű a felsorolás, tehát nem fejeződött be a kodifikáció. A felsorolás sem igazán homogén, nem tűnik a sorrend hierarchikusan rendezettnek sem. Például, az első említett kötelezettség a pápa és a saját ordinárius iránti engedelmesség. Ez valóban egy fontos kötelezettség a klerikusok életében, ám talán szerencsésebb lett volna egy másik, talán még alapvetőbb kötelezettséggel kezdeni, éspedig azzal, hogy a klerikusok különleges módon kötelezettek (a világiakhoz viszonyítva) az életszentségre törekedni, amint azt a régi Kódex hozta (124. k.). A Keleti Kódex felsorolása ellenben úgy tűnik, szintén egy kívánatosabb sorrendet hoz, mivel első helyen a szent szolgálattevők azon kötelezettségét említi, mely szerint Isten országa hirdetése az elsődleges kötelességük (367. k. CCEO). 6.2. A korábbi Kódex fegyelme Ezek az előírások már nincsenek hatályban, kivéve, ha az új Kódexbe felvételt nyertek, vagy ha isteni jogot tartalmaznak, mégis, rövid áttekintésük hasznos lehet a hatályos jog kellő értelmezése számára. Itt is különböző módon lehet csoportosítani ezeket a jogokat és kötelezettségeket. Mi Bánk József felosztását fogjuk követni,49 kiegészítve azt Sipos István, Szeredy József és Matteo Conte a Coronata, illetve Adriano Celeghin megállapításaival. 6.2.1. A klerikusok jogai Ezeket a jogokat tovább lehet csoportosítani ún. tiszteleti jogokra és a klerikusi állapotból fakadó jogokra. 6.2.1.1. A KLERIKUSOK TISZTELETI JOGAI Mivel a klerikusok sajátos módon képviselik és jelenítik meg Krisztust az egyházban, ezért különleges tisztelet illeti meg őket a világi hívek részéről, ami a megszólításban, a templomban, körmenetekben, temetőben elfoglalandó külön helyükben, ruházatukban, különféle jelvények viseletében, a precedenciában mutatkozott meg. Nevezték privilegium honoris-nak is.50 6.2.1.2. A KLERIKUSI ÁLLAPOTBÓL FAKADÓ JOGOK Ezek a jogok védték a klérust a papi hivatással össze nem egyeztethető, vagy ahhoz nem illő befolyásoktól. így létezett: í. Az ún. privilegium canonis (119. k. 1917), mely szerint a klerikusokat, mint klerikusokat nem volt szabad bántalmazni (a papi személy sérthetetlenségnek védelme, ami a szerzetesekre is vonatkozott). A tettleges bántalmazás (iniuria reális), vagyis a megölés, a csonkítás, a testi bántalmazás bűncselekménynek minősült. 2. A privilegium fori (120. k. 1. §): mely a klerikusok büntető és peres ügyeinek kizárólagos fórumául az egyházi bíróságot jelölte meg. 3. A privilegium immunitatis personalis et reális (121. k.), vagyis a személyes mentesség kiváltsága, ami azt jelentette, hogy a klerikusi állapottal össze nem egyeztethető állásokat nem kellett betölteniük. így nem voltak katonai szolgálatra kötelezettek, nyilvános közhivatalt sem végeztek, nem vállal49 Vö. Bánk J., Kánoni jog Budapest 1960, 506—537. 50 Vö. Sipos J., Katolikus egyházi jog, Pécs 1943, 34. 158
