Teológia - Hittudományi Folyóirat 41. (2007)

2007 / 3-4. szám - Kuminetz Géza: A klerikusi állapot, mint a szent rend kiszolgáltatásának jogkövetkezménye (I. rész)

A klerikusi állapot, mint a szent rend kiszolgáltatásának jogkövetkezménye (I. rész) KUMINETZ GÉZA Krisztus rendelte a keresztséget, a szent rendet, a házasság szentségét, tehát ezek alapstruktúrája változhatatlan, s ezek életre szóló kötelékeket jelentenek. A szerzetesség sem ellentétes Krisztus szándékával, ám ez az állapot nem képezi részét az egyház lényegi struktúrájának,16 hanem annak életéhez és szentségéhez tartozik.17 Alapvető szerkezete ennek sem változik, mivel az evangéliumi tanácsok adják konstitutív elemeit, létalapját. 4. A KLERIKUSI STÁTUSZ Tanulmányunkban csak a klerikusi státusszal foglalkozunk, ami Dario Composta meg­ítélése szerint nem örvend nagy figyelemnek sem a teológusok, sem pedig a kánonjogá­szok között.18 Az Egyházi Törvénykönyv 1008. kánonja értelmében „az egyházi rend szentsége által isteni rendelés folytán a krisztushívők közül egyesek eltörölhetetlen je­gyet kapnak, és ezzel szent szolgálatra rendelt személyekké válnak, vagyis olyanokká, akik arra vannak szentelve és rendelve, hogy fokozatuknak megfelelően Krisztusnak, a főnek személyében teljesítsék a tanítói, megszentelői és kormányzói feladatot, és így pásztor módjára gondoskodjanak Isten népéről.” A klerikusi státusz ebből adódóan sajá­tos életstílus, sajátos kapcsolat Krisztussal. S ebből adódóan sajátos Krisztus-követési mód is egyúttal. Ami a szolgálattal (ministerium), a nép áldozatos és életre szóló rendel­kezésére állással jár.19 Úgy is fogalmazhatjuk, hogy a szent rendet felvevő nem önmagá­nak él már, hanem a többi hívőért, egyszóval a közösségért (sacerdos pro populo).20 Sőt, nemcsak a hívekért él, hanem valamiképp minden emberért. A klerikusi státusz teológiai alapját tehát a szent rend szentsége, illetve az abban va­ló részesedés képezi, éspedig isteni rendelkezésből adódóan, ami vonatkozik a diakoná- tusra, az áldozópapságra és a püspöki rendre. A továbbiakban röviden időzzünk el a szent rendnél. Maga a jogi értelemben vett klerikusi státusz ténylegesen többet jelent, mint az alapját képező teológiai tényt, a szent rendet, vagy a felszenteltséget. Jelenti azt, hogy az illető nemcsak felvette a rendet, hanem hogy azt törvényesen is gyakorolhatja, és hogy ténylegesen megilletik azok a jogok és kötelességek, amit ajogrend a klerikusoknak el­ismert.21 Ez az elismertség vonatkozhat tehát a felszentelt méltóságára, egyházon belüli és kívüli megbecsülésére.22 A klerikusi státusz ugyanakkor nem függ a klerikusi funkciók tényleges gyakorlásától, mivel azt rendesen és főleg az egyházi hivatal adja, illetve lehet­ségesek olyan eltiltások, melyek ugyan nem fosztanak meg a klerikusi állapottól, de a 16 Mindazonáltal úgy tűnik, hogy a szerzetesség is tételes isteni jogon létezik az Egyházban. Vö. Ghirlanda, G., De variis ordinibus et condicionibus iuridicis in Ecclesia, in: Periodica 71 (1982) 395. 17 Vö. 207. k. 2. §. Vö. COMPOSTA, D., Lo stato clericale nei suoi presupposti teologici, in: Monitor Ecclesiasticus 109 (1984) 11. 19 Vö. De Paolis, V., I minsitri sacri o chierici, in AA.VV, II fedele cristiano: La condizione giuridica dei battezzati (II Codice del Vaticano II. 6), Bologna 1989, 112—113. Vö. Caprioli, M., Dimensione apostolica del sacerdozio, in: Rivista di Vita Spirituale 56 (2002) 272 Ez azért hangsúlyozandó, mert emberi gyengeség, vagy súlyos bűncselekmények azt okozhatják, hogy a fel­szentelt személy vagy nem kívánja többé gyakorolni felvett rendjét, vagy az illetékes hatóságnak kell megvon­nia tőle a rendje gyakorlásával járó jogok gyakorlását, mivel a klerikus súlyosan méltatlanná vált arra, hogy Isten népe körében legatus Christi lehessen. Végeredményben a felszenteltség nem változtatható meg, ám a felszen- teltséggel járó hatalom, illetve az azt kifejező hivatal, megbízás, jogok, ellenben igen. Ezért beszélhetünk a kle­rikusi állapot elvesztésének jogi lehetőségéről. 22 Vö. Chiappetta, L., II Codice di Diritto Canonico. Commentogiuridico-pastorale /., Roma 1996, 382. 149

Next

/
Thumbnails
Contents