Teológia - Hittudományi Folyóirat 41. (2007)
2007 / 3-4. szám - Kuminetz Géza: A klerikusi állapot, mint a szent rend kiszolgáltatásának jogkövetkezménye (I. rész)
KUMINETZ GÉZA A klerikusi állapot, mint a szent rend kiszolgáltatásának jogkövetkezménye (I. rész) felvett rend gyakorlásától (hivataltól való megfosztás, felfüggesztés) igen. Ugyancsak marad a klerikusi állapot, ha a klerikus nyugdíjba vonul, vagy ha betegség miatt képtelen szolgálatát ellátni.23 A klerikusi státusz princeps analogátum-a a hatályos jogban a pap, tehát nem a diakónus és nem is a püspök. Jóllehet a rend mindegyik fokozatának felvételére készülni kell, látható, hogy a püspöki rend elnyerése a hatályos jogban, önmagában jelentéktelen felkészülést jelent, ha a másik két rend, főleg a papság, felvételével járó követelményekkel hasonlítjuk azt össze.24 A felszentelésben nyert szolgálatot a klerikus jogi értelemben úgy teljesíti, ha klerikusi állapotával járó kötelességeit fáradhatatlanul teljesíti, és ha klerikusi jogait üdvösen gyakorolja.25 4.1. A szent rend, mint a klerikusi státus teológiai alapja Mint már említettük, minden emberi közösségnek, úgy az egyházi közösségnek is szüksége van vezetőkre. Ez természetjogi követelmény. Az Ur Jézus egy alkotmányosan szervezett és rendezett társaságként alapította meg egyházát, az ő egyházát. Elég csak a tizenkét apostol kiválasztására gondolnunk, akiket nyilvánvalóan övéi vezetőinek szánt. Ehhez speciális felkészítésben részesítette őket, majd különleges hatalmat is adott nekik küldetésük hatékony végzése érdekében. Ez tanítói, megszentelői és kormányzói hatalmat jelentett. Ezek a hatalmak belsőleg kölcsönösen átjárják egymást, de teljességgel nem vezethetők vissza egyik a másikára. Ám végső céljuk az ember megszentelése, az igaz Isten dicsőítése. A Krisztus által adott hatalom, vagyis szent hatalom természete más, mint a világi hatalomé. Mármost, hogy ezt a hatalmat hogyan nyerheti el valaki, arra vonatkozóan nincs egyetértés a kanonisták között sem, mivel vagy a szent rendre (potestas ordinis), vagy a megbízásra (potestas iurisdictionis) vezetik azt vissza, illetve, megvannak a közvetítő elméletek is.26 Elég csak a péteri tisztségre, vagyis a primátusi hatalomra gondolni, ami biztos, hogy nem rendi természetű, mivel elnyerője felszenteltségét tekintve ugyanúgy püspök, mint bárki más püspök az egyházban, sőt, vannak pápák, akik megválasztásuk után úgy gyakorolták péteri tisztségüket, hogy nem vették fel a papi rendet. Az ma azonban biztos, hogy a 129. kánon tanúsága szerint csak azok nyerhetnek el az egyházban kormányzati hatalmat (potestas iurisdictionis), akik a szent rendet felvették. Laikusok csak a jog előírásai szerint működhetnek közre az ilyen, egyébként szintén isteni rendelésű, hatalom gyakorlásában. A rendi hatalom örök, a kormányzati hatalom elveszíthető. Az előbbi nem delegálható, s ex opere operato működik, az utóbbi igen, s 23 Vö. Navarro, L., Presupposti dottrinali per l’interpretazione della normatíva süllő statuto giuridico dei chierici, in: Ius Ecclesiae 14 (2002) 501. Ez egyfajta inkongruencia a legfőbb törvényhozó részéről, mivel részegyházat vezetni, sajátos vezetői erényeket és ismereteket feltételez. Amint a korábbi törvényhozás rendelkezett az újmisések számára az ún. triennális vizsgáról, illetve a plébánosok számára a plébános (vagy zsinati) vizsgáról, nem lenne célszerűtlen összeállítani a püspöki renddel járó sajátos kötelességeket és jogokat, illetve a vonatkozó kormányzati ismereteket. Vö. Mosca, V., Le procedure per la perdita dello stato clericale, in: AA.W., I giudizi nella Chiesa. Processi e procedure speciali (Quaderni di Mendola 7), Milano 1999, 314. 26 Vö. Celeghin, A. Sacrapotestá: quaestio conciliaris, in: Periodica 74 (1985) 165—225; De Paolis, V., De natura sac- ramentali potestatis sacrae, in: Periodica 65 (1976) 59-105; Stickler, A., De potestatis sacrae natura et origine, in: Periodica 71 (1982) 65-91. 150
