Teológia - Hittudományi Folyóirat 41. (2007)
2007 / 3-4. szám - Gárdonyi Máté: A papság a Trienti Zsinat tanításában
A papság a Trienti Zsinat tanításában GÁRDONYI MATE annak közvetlen következményeit is történelmi távlatból tudjuk szemlélni, s így lehetőségünk nyílik rá, hogy túllépjünk az ideologikus megközelítéseken. Ez persze nemcsak Trient „leértékelésére” igaz, hanem azoknak a törekvésére is, akik a II. Vatikáni Zsinatot követő válságjelenségek hatására elkezdték idealizálni a trienti egyháztant, függetlenül annak történeti meghatározottságától.4 Pedig a két zsinatot ilyen módon sem lehet kijátszani egymás ellen, hiszen a zsinati atyák szeme előtt itt is, ott is ugyanaz a cél lebegett: választ keresni a katolikus egyház előtt tornyosuló kihívásokra. A válaszok, amelyek kihatottak az egyházképre is, természetesen különbözően hangzottak a 16. és a 20. század eltérő kulturális-társadalmi feltételei között, a határozatok mindkét esetben magukon viselték bizonyos egyházpolitikai kompromisszumok nyomait, ráadásul a zsinati tanítás recepciója semmivel sem ment végbe könnyebben Trient után, mint a mi korunkban. A Trienti Zsinatról alkotott árnyaltabb képünk elsősorban Hubert Jedinnek köszönhető, aki több évtizedes kutatómunka eredményeit foglalta össze a témának szentelt nagyszabású monográfiájában.5 Az utóbbi időben több történészkonferencia foglalkozott — főként Olaszországban — azzal a kérdéssel, hogy miként ment végbe a zsinati tanítás átültetése a gyakorlatba, ami megélénkülő érdeklődést mutat a katolikus reform 16. századi útkeresése iránt.6 Ami tehát a Trienti Zsinat kiegyensúlyozottabb értékelését illeti, az röviden úgy foglalható össze, hogy a Tridentinum egyrészt összegző zsinat volt, a középkori teológia nagyszabású, bár nem kritikátlan összefoglalása, másrészt reformzsinat, ami a következő 400 évre, a II. Vatikáni Zsinatig meghatározta az egyház életét. Nem lett viszont egységzsinat, aminek eredetileg szánták, hiszen nem sikerült helyreállítania a nyugati kereszténység egységét, ami, tudjuk, ekkor már nemcsak a katolikus egyházon múlott. A Trienti Zsinat hatása kétségkívül az egész egyház (a „fő és a tagok”, amint mondták, vagyis a pápaság és az egyházmegyék) mélyreható reformjában mutatkozott meg, de tegyük hozzá, hogy ez a belső megújulás nem egyik napról a másikra, nem feszültségek nélkül, és nem is mindenben a zsinati atyák szándéka szerint valósult meg. Ennek a „trienti típusú” reformnak — és ebben a vonatkozásban igazán szembeötlő a különbség a Trienti és a II. Vatikáni Zsinat célkitűzései között — a legfőbb jellegzetessége az egységesítés volt, ami utólag talán túlzott uniformizálásnak tűnik. Az egységesítés a legnyilvánvalóbban a liturgikus fegyelem terén mutatkozott meg, de a zsinat hasonló következményekkel járt a papi ideál tekintetében is. Trientben ugyanis felismerték, hogy az egyház reformjának záloga a papság reformja, ami viszont nem valósulhat meg a papnevelés új alapokra helyezése nélkül. Kétségtelen, hogy zsinat egyik legsikeresebb és legmaradandóbb alkotása lett a papság egységes fegyelmét kialakítani hivatott szeminárium intézménye, mint a „trienti típusú” reform egyik garanciája, még ha ezzel kapcsolatban is elmondhatjuk, hogy a zsinati atyák által elfogadott „vázlat” csak lassanként vált a papnevelés kizárólagos modelljévé.7 4 A történeti háttérrel kapcsolatban lásd: Gárdonyi M., Bevezetés a Katolikus Egyház történetébe. Budapest, 2006. 220—244. — Gárdonyi M., A Trentói Zsinat teológiai jelentősége. In: Vigilia 64(1999) 335—338. 5 Jedin, H., Geschichte des Konzils von Trient. 4 k. Freiburg, 1949-1975. Ez az érdeklődés tükröződik a következő tanulmánykötetekben: II Concilio di Trento e il moderno. (P. Prodi-W. Reinhard) Bologna, 1996. — II Concilio di Trento nella prospettiva del terzo millennio. (G. Alberigo—I. Rogger) Brescia, 1997. — I tempi del Concilio. Religione, cultura e societá nell’Europa tridentina. (C. Mozzarelli-D. Zardin) Roma, 1997. 7 Részletesebben lásd: Gárdonyi M., A papság reformja a Trienti Zsinaton. In: Teológia 33(1999) 108-114. - Gárdonyi M., A trienti szeminárium-dekrétum előzményei. In: Studia Wesprimiensia 1(1999) 33—39. — GÁRDONYI M., Az első itáliai szemináriumok jellegzetességei. In: Teológia 37(2004) 139-146. 127
