Teológia - Hittudományi Folyóirat 41. (2007)
2007 / 3-4. szám - Gárdonyi Máté: A papság a Trienti Zsinat tanításában
GÁRDONYI MÁTÉ A papság a Trienti Zsinat tanításában A TRIENTI ZSINAT ÉRTÉKELÉSÉNEK PROBLÉMÁI A 1545—1563 között ülésező Trienti Zsinat nemcsak a reformátori nézetek elutasítása és a katolikus reform irányának kijelölése miatt számít jelentős eseménynek az egyháztörténetben, hanem azért is, mert dogmatikai határozatai máig megkerülhetetlen hivatkozási pontjai a katolikus teológiának. Ha fel akarjuk mérni a zsinati tanítás jelentőségét a papság teológiájának fejlődése szempontjából, elöljáróban célszerűnek tűnik néhány megjegyzést tenni azzal kapcsolatban, hogy az újabb egyháztörténeti kutatások fényében milyen értékelés adható azokról a döntésekről, amelyek négyszáz évre meghatározták a katolikus egyház belső életét és kifelé mutatott arculatát.1 Az utóbbi időben ugyanis lényegesen megváltozott a helyzet a II. Vatikáni Zsinat utáni évekhez képest, amikor indokolatlanul előnytelen színben tüntették fel a Tridentinumot, mintegy annak nyakába varrva mindazt, amit túlhaladottnak véltek az egyházi életben és a teológiában. Egy jellemző könyveim 1969-ből mindennél jobban kifejezi ezt a törekvést: „Búcsú Trienttől. Teológia az egyházi középkor lezárultával.”1 2 Az akkoriban publikált teológiai írásokban olyan markáns véleményekkel találkozunk, mint hogy a trienti egyházkép deista volt, mivel Istent az egész egyházi élettől távolinak mutatta be; apologetikus, hiszen védekezett a „lövészárkon túli” világgal szemben, amelyet meghódítandónak vélt; továbbá a jogi szemlélet uralma jellemezte. Ami a papság teológiáját illeti, volt, aki szerint a zsinat a papi identitást túlságosan kultikus irányba tolta el, így elsikkadt a papi élet „szituációba”, vagyis magába a valós életbe helyezésének igénye. Más úgy látta, hogy amennyiben Trientben a papot a „szentség embereként” határozták meg, túlságosan elkülönítették őt a laikusoktól és a világtól, s így szinte bezárták az egyházba, kapcsolatait a jogi kötelékekre korlátozva.3 Ezeket az értékeléseket összefoglalóan talán úgy lehetne jellemezni, hogy a festészetben alkalmazott fény-árnyék technikával éltek: túlságosan sötét színekkel festették le a Trienti Zsinatot, hogy annál világosabban tűnjön szembe a II. Vatikáni Zsinat újdonsága. Ma már, több mint negyven év távlatából a II. Vatikáni Zsinatot és 1 A téma alaposabb kifejtése és szakirodalma: Gárdonyi M., A papi élet reformja a Trienti Zsinat korában. (Studia Theologica Budapestinensia 27.) Budapest, 2001. 2 Abschied von Trient. Theologie am Ende des kirchlichen Mittelalters. (J. Bielmeier) Regensburg, 1969. 3 A hivatkozott írások: Lambert, B., Nuovi orientamenti della pastorale. In: Concilio vivo 3(1967) 443-462. - Ga- lot, J., La caractére sacerdotal selon le concile de Trente. In: Nouvelle Revue Théologique 93(1971) 923-946. — Telch, P., La teológia delpresbiterato e laformazione dei preti al concilio di Trento e nell’epocapost-tridentina. In: Studia Patavina 18(1971)381-389. 126
