Teológia - Hittudományi Folyóirat 41. (2007)
2007 / 3-4. szám - Füzes Ádám: Népi jámborság összhangban a liturgiával
Népi jámborság összhangban a liturgiával - A Direktórium összeállítása és kulcsfogalmai FÜZES ÁDÁM Jámborsági gyakorlat (pio esercizio) a Direktórium szerint mindazok a jámbor gyakorlatok, amelyek összhangban állnak a keresztény kinyilatkoztatással és a liturgiával. Ezeket javasolhatja a Szentszék, a megyéspüspök, lehet az adott helyi egyház ősi hagyománya. Az egyházi törvénnyel összhangban álló jogszerűen jóváhagyott szokások alapján és megfelelő könyvekből zajlanak.11 Áhítat (devotio) megnevezést használ a Direktórium a külsődleges jámborsági gyakorlatok megnevezésére, egy-egy szertartás, ima, szöveg, gesztus jelölésére.11 12 A terminológia történetéhez tartozik, hogy VI. Pál pápa 1975-ben az Evangelíi nuntiandi apostoli buzdításának 48. pontjában népi vallásosságot említett. II. János Pál 1979-ben kiadott Catechesi tradendae apostoli buzdításának 54. pontjában a népi jámborság kifejezést használta. Az 1983-ban megjelent Aperite portas Redemptori bullájának 3. pontjában a népi jámborságot említi, amely segíti a híveket, hogy kapcsolatba kerüljenek Istennel. Az 1988-ban megjelent Vicesimus quintus annus és az 1983-as új Egyházi Törvénykönyv 1234. kánonja szintén népi jámborságot említ. A Katolikus Egyház Katekizmusa 1674- 1676. számai népi vallásosságról beszélnek, míg az 1679. pont népi jámborságról, közel azonos értelemben használva e két kifejezést. A liturgikus konstitúcióhoz 1994-ben kiadott 4. instrukció, a Varietates legitimae 45. pontjában népi jámborságot említ.13 Külön érdekesség, hogy a kifejezéseket bevezetésében olyan jól tisztázó Direktórium elé illesztett pápai üzenet a népi vallásosságot használja a népi jámborság értelmében, a következőképpen határozva meg azt: „A hitnek egy meghatározott környezet kultúrájának elemeiből táplálkozó kifejeződése, amely élő és hatékony módon értelmezi és vonja kérdőre a résztvevők fogékonyságát.” Manlio Sodival, aki a Direktórium egyik szerkesztője volt, 2002 áprilisában volt szerencsém személyesen találkozni. Akkor jelent meg frissen a kötet, ő pedig a pápai irat helytelen terminológiáját azzal magyarázta, hogy a felelős kongregáció semmit sem értett meg a felteijesztett műből, hiszen még jó előszót sem tudtak hozzá írni. A terminológiával kapcsolatban a magyar kiadás szerkesztői komoly gonddal találták szembe magukat. A magyar fül számára leginkább a népi vallásosság szó cseng a leg- elfogadhatóbban, azonban ennek használatát a Bevezetés megakadályozza. A pietä szó fordítására (latin: pietas) kínálkozott az áhítat, jámborság, kegyesség. Azonban a másik fogalom, a szintén pietas gyökerű pio esercizio képzése miatt végül a jámborság maradt, és jelent meg jámborsági gyakorlat néven. Az áhítat szó pedig a devotio fordításaként rögzült. Jóllehet egyik szó sem használatos a magyar köznyelvben, modernül meg éppen nem hangzanak, remélhetőleg a terminológiai pontosság által megkövetelt különbség- tétel legalább a magyar szaknyelvben elfogadottá válik. A NÉPI JÁMBORSÁG JELLEMZŐI A népi jámborság és liturgia kapcsán az előbbi jellemzőit fontosabb megvizsgálnunk, hiszen utóbbival amúgy is tisztában vagyunk. A népi jámborságot alapvetően spontaneitás jellemzi, mert nem annyira töprengésből, fontolgatásból fakad, hanem a sokkal több kreativitást hozó érzelmek vannak mögötte. 11 Uo., 7. p. 12 Uo., 8. p. 13 Semeraro, 449. 123
