Teológia - Hittudományi Folyóirat 41. (2007)
2007 / 3-4. szám - Füzes Ádám: Népi jámborság összhangban a liturgiával
FUZES ADAM Népi jámborság összhangban a liturgiával - A Direktórium összeállítása és kulcsfogalmai Jellemzi az ünnepélyesség, mert jellemzően el akar térni a hétköznapi élet rutinjától. Nagy vágy van benne a transzcendencia felé, szívesen keresi az észérvek feletti, természetfeletti tapasztalatot. Az emlékezés és megosztás a közösségi élet sajátja: a népi jámborságban a saját megélt hittapasztalatát eleveníti fel az ember, és ülteti azt át közösségi gyakorlattá.14 VI. Pál pápa Evangelii nuntiandi apostoli buzdításának 48. pontjában (1975. XII. 8.) a népi vallásosságot úgy jellemezte, mint ami a ncp istenkeresésének hiteles kifejeződése. Ezt régebben elhallgatták, most újra fel kell fedeznünk, mert benne hiteles szomj jelenik meg Isten után, a hitet nagylelkűen és áldozatkészen fejezi ki, segíti megtapasztalni Isten szerető és atyai jelenlétét, valamint a mindennapi kereszthordozásunkban is társunkká szegődik.15 II. János Pál pápa a Catechesi tradendae (1979. X. 16.) 54. pontjában felhívta a figyelmet a jámborsági gyakorlatok nagy kateketikai értékére. Olyan értékekhez és titkokhoz segíti közelebb az embereket, mint Isten szeretete és irgalma, Krisztus megtestesülése, keresztje és feltámadása, a Szentlélek működése, a túlvilág titka, az evangéliumi erények gyakorlása.16 A népi jámborságot több vád és félreértés övezi. Ezekkel szemben le kell szögeznünk, hogy a népi jámborság nem egyszerűen a déli népek vérmérsékletének terméke, hanem minden népnél megtalálható. Nem csak az alsóbb néposztályok és a társadalom peremén élők vallásossága, ahogy a szociológusok mondják, hanem minden szinten megtapasztalható. A népi jámborság nem az éretlenek és infantilisek vallásossága, hanem a legeredetibb, teljes életből fakadó megnyilvánulás. Nem a hivatalos vallástól való elidegenedés terméke, ahogy a szekularista értelmezés mondaná, hanem a vallási élet kreativitása, a maga nagyon emberi módján. Végül nem is a fájdalom szociopolitikai kiáltása, ahogy marxisták nézik, hanem az általános üdvösség igénye.17 A népi jámborság alanya az „ige hallgatója” (Karl Rahner kifejezésével), vagyis a nép, aki ezáltal Isten beszélgetőtársa lesz, figyelve rá a hit párbeszédében. A posztmodem korban az antiintellektualizmus, a szentimentalizmus a jellemző, amikor az emberek inkább az esztétikát, mint azt etikát keresik, inkább vonzódnak az alternatív spiritualitá- sokhoz mint a keresztény lelkiséghez, ahol felmagasztalják az egot. Ebben a társadalomban a népi jámborság hatékony pedagógia lehet a hitre, Isten és Egyház közösségére, hidat képezhet a modern ember és az ősi vallásunk között.18 A népi jámborság kifejeződik az imádság nyelvében, különféle egyszerűen megfogalmazott imádságokban. A liturgikus alkalmak is teret adnak e jámborságnak, gondoljunk a triduumokra, novénákra, stb. A liturgián kívüli, úgynevezett paraliturgiák maguknak az áhítatoknak a színhelyei. Testi megnyilvánulásai közé tartoznak a ma is népszerű zarándoklatok, a felajánlások, legyenek ezek ex voto tárgyak vagy fogadalmi adományok. A testre megszentelő jelek is kerülhetnek, pl. gyűrű vagy skapuláré formájában.19 14 Semeraro, 449—450. 13 Amato, 457. 16 Uo„ 458. 17 Uo„ 459. 18 Uo., 462. 19 Uo., 450. 124
