Teológia - Hittudományi Folyóirat 41. (2007)
2007 / 1-2. szám - KÖNYVSZEMLE - Kránitz Mihály: Frank Meier-Hamadi - Ferdinand Schumacher: Der Theologe Joseph Ratzinger
FRANK MEIER-HAMADI - FERDINAND SCHUMACHER Der Theologe Joseph Ratzinger Quaestiones Disputatae 222 Herder, Freiburg 2007. 143 oldal Az első századok nagy püspökeire és pápáira jellemző volt a teológiában való jártasság. Nüsszai Szent Gergely, Nazianzoszi Szent Gergely, Nagy Szent Baszileiosz, Szent Ágoston, Nagy Szent Leó és mások szellemi és lelki támaszai voltak az Egyház kialakulásának és megszilárdulásának. Főleg a feszültséggel teli történelmi és társadalmi korszakokban mindig voltak az Egyház vezetésében olyan kimagasló személyek, akik a szellemi vagy az erkölcsi zűrzavar közepette tudtak utat mutatni a kinyilatkoztatás tanításának alkalmazásával. A XX. század vészterhes időszakaszai során a Péter-utódok megnyilatkozásaikban megfelelő módon tudtak reagálni az idők kihívásaira, és képesek voltak az Egyház megújulását szolgálni. A biblikus, liturgikus és szociális körlevelek, illetve más dokumentumok az egyházi gondolkodás hosszú távú fejlődését eredményezték. Ennek kiemelkedő pontja volt a II. Vatikáni Zsinat, ahol bár gyakran szembekerült a régi és az új teológusnemzedék, mégis megszületett az az új teológia, melyre az Egyház tanítása, megőrizve a korábbi hagyományok értékeit is, felépült. A XX. századból gondviselésszerűen emelkedik ki az idén nyolcvanéves Joseph Ratzinger (1927—), a jelenlegi pápa, XVI. Benedek alakja. Szellemi felkészülését 1945 őszén, néhány héttel karácsony előtt kezdte százhúsz papnövendékkel együtt a München melletti Freising szemináriumában. Mivel az itteni könyvtár nem szenvedett súlyos károkat, a fiatal Ratzinger felfedezhette Péguy, Claudel, Mauriac, Bernanos és Sartre műveit, s ezenkívül Nietzschét, Heideggert, Bergsont, de főleg a születő perszonalizmust is. Különösen érdekelte Dosztojevszkij, Le Fort, valamint a müncheni filozófus, Aloys Wenzel. A teológiában ekkor Romano Guardini volt a mestere, és az az egzisztenciális dráma, melyben „Isten nemcsak egy hatalmas ő, hanem egy élő Te”. Oktatóinak egyénisége meghatározó volt számára. A tomista filozófus, Arnold Wilmsen, Aquinói Szent Tamás skolasztikájától és szisztematizmusától Szent Ágoston felé irányította. Később a zsidó Martin Buber írásaiban mélyedt el. 1947 augusztusában a müncheni egyetemen folytatta teológiai tanulmányait. 1951- ben papszentelését követően Münchenben káplánként hittant oktatott, és az ifjúsággal is foglalkozott. Ekkor tapasztalta, hogy az egyház még nem válaszolt a modern világ kihívásaira. 114 TEOLÓGIA 2007/1-2 • XLI (2007) 114-116
