Teológia - Hittudományi Folyóirat 41. (2007)
2007 / 1-2. szám - KÖNYVSZEMLE - Kránitz Mihály: Frank Meier-Hamadi - Ferdinand Schumacher: Der Theologe Joseph Ratzinger
KÖNYVSZEMLE 1952. október 1-jétől Joseph Ratzingert püspöke a freisingi egyházmegye nagyszemináriumába küldte dogmatikatanárnak. Ekkor írta meg doktori tézisét, melynek témája Isten népe és háza Szent Ágoston egyháztanában. Konzulense, Gottlieb Söhngen ezután a középkor egyik legnagyobb teológusának, Szent Bonaventurának a történelemteológiájára irányította a figyelmét. Ebből 1957-ben írta habilitációs dolgozatát, melyet 1959-ben nyomtatásban is kiadtak. Ezután fundamentális teológiát tanított a bonni egyetemen. 1958-ban a bensbergi Katolikus Akadémián Joseph Frings bíboros meghallgatta a fiatal professzor egyik előadását, s azonnal meghívta maga mellé a II. Vatikáni Zsinatra teológiai tanácsadónak. A fiatal Ratzinger a zsinati reformfolyamatok jelentős teológiai személyévé vált, és komoly szerepe volt abban, hogy a zsinat sikerrel fejeződött be. Az 1960-as évek sok kihívást jelentettek a teológus Ratzinger számára. Új gondolati irányzatok és kultúrák keveredtek korának szellemi légkörében, melyeket az Egyház tanításának is fel kellett dolgoznia. Münsterben 1963—1966 között, Tübingenben pedig 1966-1969 között tanított. Ezután a regensburgi egyetemen oktatott dogmatikát és dogmatörténetet. Tevékenyen részt vett a Német Püspöki Konferencia, és 1969-től a Nemzetközi Teológiai Bizottság munkájában. Johann Auerrel (1910—1989) együtt 1970-től a megújult zsinati teológia alapján adták ki közösen a Kleine katholische Dogmatik (Kis katolikus dogmatika) sorozatot, mely hamarosan elfogadott tananyag lett a teológiai iskolákban és a világi hívek képzésében is. 1972-ben Hans Urs von Balthasarral, Henri de Lubac-kal és más neves teológusokkal megalapította a Communio című nemzetközi folyóiratot. Négy évig vezette a München-Freising-i Főegyházmegyét, majd 1981. november 25-én a Szentatya kinevezte a Hittani Kongregáció prefektusának, s egyúttal a Pápai Biblikus Bizottság és a Nemzetközi Teológiai Bizottság elnökének. Ennek élén mintegy negyed századon át kötelezte el magát a hit jelenkori magyarázata és tisztaságának védelme mellett. Kényes kérdésekben — mint például a felszabadítás-teológia — is világosan és határozottan állást foglalt. Az ő vezetésével szerkesztették meg 1986—1992 között a Katolikus Egyház Katekizmusát, de az Egyház életével kapcsolatos minden kérdést II. János Pál pápával beszélhetett meg, és így lényeges szerepet játszott a pápai dokumentumok megszületésében is. A Herder Kiadó most ennek a páratlan teológiai életműnek az ismertetésére vállalkozott, amikor hat teológus segítségével igyekezett a teológus Joseph Ratzingernek a mintegy fél évszázados tanítói tevékenységét bemutatni. A kötet előzménye a Münsteri Püspökség Katolikus Szociális Akadémiájának Franz Hitze-Haus rendezvénysorozatára megy vissza a 2006-os év első feléből, melynek témája a teológus Joseph Ratzinger volt. A számos önálló kötettel jelentkező teológus műveiben, prédikációiban és beszédeiben a zsinati szövegek hiteles magyarázatát is adta. Hivatalos tevékenysége mellett több teológiai művet publikált (a legismertebbek: Einführung in das Christentum, München 1968; Der Geist der Liturgie, Freiburg 2000; Weg Gemeinschaft des Glaubens, Augsburg 2002; Werte in Zeiten des Umbruchs, Freiburg 2005), és több alkalommal fogadta el újságírók felkérését az Egyház égető kérdéseivel foglalkozó — magyarul is megjelent — személyes riportra (Párbeszéd a hitről, 1985; A föld sója, 1996; Isten és a világ, 2000). 1997-ben Vom Wiederauffinden der Mitte (A Közép újrafelfedezése) címmel a bíboros tanítványi köre kiadta Joseph Ratzingernek a Szent István Társulatnál nemsokára magyarul is megjelenő korábbi beszédeit és előadásait, mintegy összegezve az elmúlt évtizedekben kifejtett teológiai munkáját. Joseph Ratzinger teológiájáról korábban már számos mű született, mely a személye és gondolkodásának eredetisége iránti érdeklődést jelzi (André Fermet, Ä l'école de f. RaTEOLOGIA 2007/1-2 115
