Teológia - Hittudományi Folyóirat 40. (2006)
2006 / 1-2. szám - Rózsa Huba: JHWH az egyetlen Isten (II. rész). A monoteizmus Izrael vallástörténetében
RÓZSA HUBA ■ JHWH az egyetlen Isten (II. rész) - A monoteizmus Izrael vallástörténetében ki, azaz abból az igényből, hogy Izrael kizárólag csak JHWH-t tisztelheti A modellek megegyeznek abban is, hogy a monolatrikus tisztelet igénye eredetileg nem tartozott JHWH istenségének lényegéhez, hanem külső tényezők alakították ki ezt az igényt Izrael vallástörténetének során. Izrael eredetileg, kánaánita múltjából kifolyólag JHWH tisztelete mellett más istenségeket (El, Baál, Asera) is tisztelt, kultuszukban a középbronzkori városkultúra folytatódott. Mindez tehát azt jelenti, hogy a korai Izrael politeista volt, bár ennek a po- liteizmusnak értékelésében az egyes kutatók véleményében árnyalatok mutatkoznak. Valamennyi modell arfa fordítja figyelmét, hogy meghatározza Izrael vallástörténetében azt a pontot, amikor a monolatrikus JHWH tisztelet megjelenik. Eltérnek viszont abban, hogy milyen tényezőknek tulajdonítják monolatria kialakulását. Módszertanilag a kutatók a bibliai hagyomány, az összehasonlító vallástudomány és az epigráfia és ikonográfia adataira támaszkodnak. A források szolgáltatta támpontok az esetek többségében nem egyértelműek Izrael monoteizmusnak eredetére vonatkozóan, így a kutatók következtetésekre vagy értékelésükre utaltak, s ebből adódik modellek különbözősége is. Az is kimondható, hogy az Izrael monoteizmusáról alkotott modellek, egyes elemeik kétségtelen bizonyossága mellett, teória vagy munkahipotézis jellegűek, mindig meghagyva a kiigazítás, a kiegészítés sót újra gondolás lehetőségét. H. Niehr modellje a föníciai vallás szerepét helyezi előtérbe. A legfőbb isten típusának föníciai formájával, a Baalsamemmel való azonosítás révén magyarázza azt a folyamatot, ahogyan JHWH a délpalesztínai viharisten átveszi a „legfőbb Isten” szerepét. Elutasítja a kutatás- történet minden olyan kezdeményezését, amely a kora Izrael vallásának nyomait a Kr. e. 2. évezredben megállapíthatónak tartja (főként az El kultusszal kapcsolatban). Álláspontjának alapvető problémája, hogy a Baalsamemek legfőbb istenné emelkedéséről kizárólag föníciai és arám szövegre támaszkodik. A feliratok ilyen jellegű értelmezése megalapozott kritikát kapott56. A másik modell, fő képviselője B. Lang, Izrael monoteizmusát arra vezeti vissza, hogy vallásgyakorlatából JHWH tiszteletén kívül minden más istenség kultuszát kizárták. A polemikus és intoleráns karakterű, kizárólagos JHWH tisztelet kialakulásában egyedülálló szerepet tulajdonít a „JHWH egyedül mozgalom ”-nak nevezett jelenségnek. A „JHWH egyedül eszme” jelenléte kétségtelen kimutatható Izrael vallástörténetében, főként a Baál kultusz elleni polémia összefüggésében, de kérdéses az időleges monolatria krízis helyzetekben folytatott gyakorlata, amelyből B. Lang az eszmét levezeti. Hivatkozása a Bírák könyvére az ősi rituális háborúban gyakorolt JHWH monolatriával összefüggésben (lásd 2° pont) a szövegek alaposabb történetkritikai elemzését igényelné (pl. a krízis helyzetekben folytatott időleges monolatria a bírák korára alkalmazott deuteronomisztikus sémába ágyazva található), de egyébként sem magyarázza egy egész Izrael vallástörténetét meghatározó eszme kialakulását. Az időleges monolatria vallástörténeti párhuzamokra való hivatkozása felveti azt a kérdést, hogy miért csak Izraelben vezetett a monolatria hoz és máshol pedig nem. O. Keel és Ch. Uehlinger megközelítésében Izrael monoteizmusa arra vezethető vissza, hogy JHWH alakjára Izrael vallástörténete folyamán különböző istenekhez tartozó szerepeket és szemléleti formákat vittek át ill. összegeztek alakjában. E modell szerint abban folyamatban, amely JHWH-t, az eredetileg vihar és a háború Istenét egyetlen, egyetemes Istenné emelte döntő szerepe van a jeruzsálemi napisten szerepének és feladatainak JHWH alakjában való integrációnak. JHWH-t a fogság előtti Jeruzsálemben egyszerre harcos vihar56 Smith, M. S., The Early History of God, 191-194. 82 TEOLÓGIA 2006/1-2
