Teológia - Hittudományi Folyóirat 40. (2006)
2006 / 1-2. szám - Puskás Attila: A teremtés trinitárius értelmezésének megújulása a mai teológiában
A teremtés trinitárius értelmezésének megújulása a mai teológiában m PUSKAS ATTILA ség a létezők tökéletlenségét látszott kinyilvánítani. A különbözőség (egyik nem a másik) azt is kifejezésre juttatja ugyanis, hogy az egyik létező a másikhoz képest híjával van annak a tökéletességnek, amivel a másik rendelkezik, s aminek révén különbözik attól.14 (4) Antropológiai: Az egységesítés, a sokaság-sokféleség visszavezetése valami egységes alapra nemcsak megismerésünk alapadottsága, hanem egész emberlétünket jellemző törekvés: az ember a változó, sokféle, gyakran ellentmondásos világban stabilitást, maradandó alapot, rendet keres az Egyben. Greshake megállapítását az egység egyeduralmáról ki kell egészítenünk néhány rövid megjegyzéssel. A keresztény teremtésteológia, noha az egység és az azonosság prioritása által meghatározott filozófiai gondolkodás közegében élt, mégis a teremtés kinyilatkoztatott igazágának megfelelően arra törekedett, hogy pozitiven értékelje és valamiképpen magában Istenben alapozza meg a teremtett világban fellelhető sokaságot, sokféleséget és a létezők közötti különbségeket. Itt röviden csak Aquinói Szent Tamásra szeretnénk utalni, akinek a teológiájában néhány fontos kiindulópont található a különbség és sokaság pozitív értékelésére és az isteni létben történő megalapozására vonatkozóan. Szent Tamás az egyházatyák exemplarista felfogásának nyomán, a teremtést a „communicatio-participatio” modellje szerint értelmezi, mely lehetővé teszi számára, hogy a dolgok sokféleségét magában Istenben alapozza meg. A következőképpen fogalmaz az egyik helyen: „(Isten) ugyanis a dolgokat azért hozta létre, hogy jóságát közölje a teremtményekkel, s hogy azt általuk megjelenítse. Mivel egy teremtmény által nem tud megjelenni elégségesen, sok és különböző teremtményeket alkotott, hogy ami hiányzik az egyiknek az isteni jóság megjelenítésében, azt a többiek egészítsék ki: a jóság, ami Istenben egyszerűen és ugyanúgy van meg, a teremtményekben sokaságban és elosztva. Ezért tökéletesebben részesedik az isteni jóságban és jeleníti meg azt az egész univerzum, mint bármely más teremtmény.”15 A teremtmények sokasága és sokfélesége tehát Tamás és a skolasztikus teológia szerint azért jó, mert az isteni lényeg tökéletességeit így — noha továbbra is csak korlátozott módon - megfelelőbben jeleníti meg a világ. Érdemes még röviden felidéznünk két gondolatot Tamástól, melyek a sokféleség pozitív értékelésével és a teremtő Istentől származó mivoltával állnak összefüggésben, noha ezeket Szent Tamás nem fejtette ki részletesen, s nem játszottak rendszeralkotó szerepet sem nála, sem a későbbi skolasztikus gondolkodásban. A különbözőség pozitív értékelésének szempontjából fontos észrevennünk, hogy Tamás, amikor a lét transzcendentális tulajdonságainak legteljesebb listáját állítja össze, akkor az „aliquid”-et, a „más mint”, a „másiktól különböző” értelmében szintén a transzcendentálék közé sorolja.16 Ebből a gon14 Egyetérthetünk a szerzővel abban, hogy a sokaság (multum) mint olyan, sohasem számoltatott a minden létezőt jellemző transzcendentális tulajdonságok közé. Ugyanakkor annyiban kiegészíthetjük a meglátását, hogy megjegyezzük: ugyanez nem állítható a különbözőségről, illetve másságról. Úgy tűnik, hogy Greshake figyelme elsiklik a fölött a nem jelentéktelen tény fölött, hogy az aliquid a „különbség”, a „másik” értelmében Aquinói Szent Tamásnál szerepel a transzcendentális léttulajdonságok listáján. Vö. De Veritate q 1 a 1. 15 SThI, 47, 1; vö. Scg II 45. 16 „Si autem modus entis accipiatur secundo modo, scilicet secundum ordinem unius ad alterum, hoc potest esse dupliciter. Uno modo secundum divisionem unius ab altero; et hoc exprimit hoc nomen aliquid: dicitur enim aliquid quasi aliud quid; unde sicut ens dicitur unum, in quantum est indivisum in se, ita dicitur aliquid, in quantum est ab aliis divisum De Veritate, q 1 a 1. A „divisum ab alio” formula tehát Tamásnál még nem mint az „unum” definíciójának része szerepel, hanem önálló transzcendentális tulajdonságként, az aliquid meghatározásaként. Mindazonáltal meg kell hagyni, hogy az aliquid ,em Tamásnál, sem később a tomista gondolkodásban nem kapta meg a lehetőség szerint neki megfelelő helyet, illetve rendszeralkotó szerepet. TEOLÓGIA 2006/1-2 51
