Teológia - Hittudományi Folyóirat 40. (2006)
2006 / 1-2. szám - Puskás Attila: A teremtés trinitárius értelmezésének megújulása a mai teológiában
PUSKÁS ATTILA 9 A teremtés trinitárius értelmezésének megújulása a mai teológiában személyek eredésének rendje tetszőlegesen felcserélhető, illetve végső soron nincs csak az egyes személyekre jellemző, megkülönböztethető sajátosság, úgy a közös teremtői művön belüli személyes aktusok is felcserélhetők, egyformák. Megállapíthatjuk tehát, hogy noha az interperszonális-dialogikus szentháromságtani modell elvileg nagyobb lehetőséget kínál a teremtés közös aktusában a sajátos személyi cselekvésmódok különbségeinek kifejtésére, mégis ez csak akkor tud megtörténni, ha az isteni személyek egyenlőségének és közösségének a hangsúlyozása nem feledkezik meg — az eredések rendjére támaszkodva (Balthasar) vagy anélkül (Greshake) — a felcserélhetetlen személyi különbségekről. 3. A TRINITÁRIUS LÁTÓSZÖGŰ MEGÚJULT TEREMTÉSTEOLÓGIA SÚLYPONTJAI A továbbiakban a teremtésteológiának arra a gazdagodására szeretnénk rámutatni, melyet a következetesen alkalmazott trinitárius látószög tett lehetővé. Ez a megújulás két- három évtizeddel ezelőtt kezdődött, és azóta is folyamatban van mind a protestáns mind a katolikus teológiában. Mi elsősorban ez utóbbit vesszük szemügyre Gisbert Greshake és Hans Urs von Balthasar gondolkodásának tükrében, s ezt egészítjük ki a Jürgen Molt- mann és Wolfhart Pannenberg teremtésteológiájában fellelhető párhuzamokra utaló rövid megjegyzésekkel. A következő négy kérdéskör keretében igyekszünk bemutatni a trinitárius szemléletmód következetes alkalmazásának „hozadékát” a teremtésteológiában: (1) Az egy és a sok viszonyának filozófiai kérdése; (2) Transzcendencia és immanencia Isten és a világ viszonyában; (4) Hagyományos teremtésteológiai fogalmak trinitárius áthangolása (a teremtés szabadsága, célja, ad extra iránya); (3) Az evolúció trinitárius szempontú értelmezése. 3.1 Az egy és a sok viszonyának filozófiai kérdése a trinitárius teremtésteológia látószögében Gisbert Greshake másokkal egyetértésben állítja, hogy a Nyugat egyik alapkérdése az egység és a sokaság egymáshoz való viszonyának kérdése. Az európai gondolkodás és praxis történetében az egység és azonosság általában elsőbbséget élvezett a sokasággal és a különbözőséggel szemben. Ennek okait Greshake nyomán az alábbiakban összegezhetjük. (I) Ismeretelméleti: Az emberi gondolkodás, különösképpen a fogalomalkotás és a következtető-érvelő oknyomozás a részlegestől, egyeditől halad az általános, egyetemes felé. A gondolkodás voltaképpen egységesítés, a részleges valami nagyobb egységbe foglalása, egyre egyetemesebb fogalom alá rendezése, egyre több részjelenséget megmagyarázni tudó összefüggés-törvényszerűség megállapítása, az egység megragadása a sokféleségben, illetve a sok és különböző visszavezetése valami egységes alapra. (2) Logikai: Úgy tűnik, hogy az Egy logikailag megelőzi a sokat, hiszen a sokaság nem gondolható el az egység nélkül — két szempontból sem: egyfelől a sokaság minden egyes tagja valami egység, másfelől a sok egység valamilyen egységesítő szempont alapján sokaság, valaminek a sokasága. Úgy tűnik, hogy ezzel szemben az egy/egység elgondolható sokaság és sokféleség nélkül is. (3) Ontológiai: Az unum a múltúmmal szemben a nyugati metafizika hagyományában transzcendentális léttulajdonsággá emelkedett. Az egy analóg értelemben minden létezőt jellemző tökéletesség, amennyiben önazonosságot (indivisum in se) és önállóságot (divisum ab alio) jelez. Ezzel ellentétben a sokaság, sokféleség és különböző50 TEOLÓGIA 2006/1-2
