Teológia - Hittudományi Folyóirat 40. (2006)
2006 / 1-2. szám - Orosz Atanáz: Az istenképiség és hasonlóság megkülönböztetése és összekapcsolódása a görög atyáknál
OROSZ ATANÁZ I Az istenképiség és hasonlóság megkülönböztetése és összekapcsolódása... 4. AZ ALEXANDRIAI KERESZTÉNY ISKOLA VEZETŐI ÉS TEOLÓGUSAI Alexandriai Szent Kelemen életművében az Istenhez hasonulás egyértelműen keresztény életeszménnyé lett. Az alexandriai katekéta sokszor hivatkozik ugyan szerényen Platónra a „hasonlatosság” végcéljának bemutatásakor, az ingyenes isteni kegyelem horizontjával mégis messze fölülmúlja az emberi fáradozások elégségességét hangsúlyozó ókori mestert.39 Az isteni pedagógia által irányított történelem középpontjának ugyanis magát az emberiség Pedagógusát, a megtestesült Igét tekinti. Ennek a kulcsnak alkalmazásával nyomban föltárul az emberiség legmélyebb titka. Az ember csak akkor hasonlít Istenre, ha mindenben követi az Atya tökéletes képmását, az Igét; azaz megkeresztelkedve a Lélek erejéből azonosul Jézus Krisztussal.40 Mert az Istenhez hasonulás szerinte végső soron nem más, mint „tökéletes istengyermekségünk helyreállítása a Fiú jóvoltából”41. A keresztényeknek fokról fokra az Ige társaságához („bennük lakásához”42) kell hozzászokniuk. A megtisztulás, szemlélődés, istentisztelet és tudás ősi eszméi mellett ezt szolgálják a tipikus keresztény erények; illetve „az Úr életmódjának megvalósítása, ami egyúttal enyészhetedenségünk fényes példája”43. Krisztus szerepe annyira központi az Isten hasonlatosságának elnyerésében, hogy Kelemen nemegyszer magára „az Atya dicsőségének Modelljére”44 vonatkoztatja a hasonulás követelményét. Hiszen „az Atyának képmására és hasonlatosságára egyedül Jézus lett valódi, jóságos és igaz Fiú”45. A következtetés egyértelmű: „Teljesítsük hát az Atya akaratát, hallgassunk szavára, s alakítsuk ki magunkban Üdvözítőnk üdvösségszerző életformáját: mert általa leszünk istenivé.” így bontakozik ki a Krisztus-követés aszketikájából az átistenülés misztikája. Ahogyan Homérosz tanítványai költőkké, Platón tanítványai pedig filozófusokká válnak, úgy az Úrnak engedelmeskedő keresztény a Mester képének megfelelően „testben járó Isten” lesz46 — vallja Kelemen. Mert „a mi Nevelőnk maga is hasonló az ő Atyjához: Istenhez..., s számunkra ő a szeplőtelen Képmás”47, tehát az Atya képére és hasonlóságára alkotott ember nem közvetlenül az Atyának, hanem csak a tőle született Képmásnak, a Fiúnak a mintázására törekedhet. Szent Kelemen szembeállítja a kezdetet a beteljesedéssel, a Krisztus nélkülieket az isteni Pedagógus követőivel: s ezért — egyes keresztény elődökre hivatkozva — éles különbséget jelez a kép és a hasonlóság jelentése között.48 A valószínűleg Iréneuszra utaló49 hivatkozás szerint az elveszíthetetlen istenképiséget már teremtéskor megkapta minden ember, a bűn miatt elveszített hasonlóságot vagy „tökéletességet” azonban ki-ki Krisztus követésekor nyerheti vissza. Az Ige megtestesülése óta a tökéletességre törekvő keresztény a történelmileg is helyreállított eszményképpel, Jézussal azonosulhat. Ezért imádkozik műve befejező szavaival az összes keresztény Pe39 Bernard, J., Die Apologetische Methode hei Klemens von Alexandrien, Leipzig 1968, 69. 40 Paidagógosz (=Paed.), 1,99,1: 1,4,1-2:1,27,1 41 Strom. 11,134,2. Kelemen itt egy sztoikus gondolatot alakít át bibliai utalásokkal kereszténnyé. 42 Paed. 11,81,4 és 111,33,3. 43 Paed. 1,98,3. Vő. Strom. 1,52,3. 44 Strom. V,94,5; VII,16,6; VII,13,2; Paed. 1,4,2. 45 Paed. 1,97,2. 46 Strom. VII,101,4. 47 Paed. 1,4,1-2. 48 Strom. 11,22,131: „...némely kölniünk valók értelmezése szerint az ember már rögtön létrejöttekor megkapta a képmást (eikón - EÍKCŰV), míg a hasonlóságot (homoiószisz - ÓgOÍCOOl^) csak később fogadja magába, annak mértékében, ahogyan tökéletes lesz”. 49 Vö. Kirchmeyer, Grecque (Église), in Diet. Spirit. VI, 814. Idézi és értelmezi Raponi, S., op. ült. át. 120. 32 TEOLÓGIA 2006/1-2
