Teológia - Hittudományi Folyóirat 40. (2006)
2006 / 1-2. szám - Orosz Atanáz: Az istenképiség és hasonlóság megkülönböztetése és összekapcsolódása a görög atyáknál
Az istenképiség és hasonlóság megkülönböztetése és összekapcsolódása... m OROSZ ATANÁZ dagógusához Szent Kelemen: „Irgalmazz gyermekeidnek, Nevelőnk, s add meg, hogy mi, akik tanításodat követjük, képed hasonlatosságát is betölthessük!”50 Origenész az istenképiségről szóló tanításában Szent Kelemen és Philón meglátásait platonikus alapon hangolta össze. Mindenekelőtt a Philónra visszavezethető kettős teremtés elméletében51 tért el az őt megelőző és kortárs kisázsiai teológusoktól,52 illetve abban, hogy bevezette a „láthatatlan Képmás” fogalmát. A Kol 1,15 „láthatatlan Istenképét” így értelmezi: „Ha O a láthatatlan Isten képmása, akkor a Kép láthatatlan”.53 Az eredeti, hiteles Képmás és a teremtés mintája tehát nem a megtestesült, hanem a preeg- zisztens Ige (imago qua Deus). A teremtő ige láthatatlan mivoltából következtetett arra, hogy nemcsak az Isten képére alkotott eszményi ember (Tér 1,26-27), hanem a ,Jöld sarából gyúrt" evilági ember is csak szellemiségében tükrözheti az isteni mintát”54. Azzal, hogy a Tér 1,27 már „hallgat a hasonlóságról, ez nem mást jelent, mint azt, hogy az ember az első teremtéskor a kép méltóságát kapta, a hasonlóság tökéletessége azonban a beteljesedésre van fenntartva számára. Ezt ugyanis neki magának kell elnyernie Istent utánozva szorgos munkálkodással. A kép méltóságaként e tökéletesség lehetőségét kezdettől fogva megkapta, a tökéletes hasonlatosságot azonban csak a végén, a cselekedetek teljesítésével neki magának kell megvalósítania”.55 S ehhez az alexandriai tanító szinte hermeneutikai kulcsként nyomban hozzáfűzi ljn 3,2 szövegét: „János apostol sokkal világosabban [...] amikor meg fog jelenni, hasonlók leszünk hozzá”. Itt [...] kétségkívül az Üdvözítőről beszél. Ezzel [...] azt jelzi, hogy [...] remélni kell [...] az Istennel való hasonlóságot, ami az érdemek tökéletessége alapján nyerhető el.”56 Amikor Órigenész az eszményi ember kezdeti tökéletességéből következtet a hasonlóság elnyerésének követelményére, gondolatai mögött néhol még a platóni világ- szemlélet hiányosságai kísértenek. A „kettős teremtés” elméletében a Tér 1,27 még csak az ember szellemi valóságának létrejöttére vonatkozik, ahol nyilvánvalóan „van valami rokonság az emberek és Isten között”.57 A Tér 2,7 viszont egyfajta „éteri”, fényes testben élő személyre, míg a Tér 3,21 a vaskos testre vonatkoztaható.58 Ennek ellenére az istenkép dinamikus szemlélete rendkívüli mértékben gazdagította a reá hivatkozó későbbi 50 Paed. 111,101,1. 51 Sfameni Gasparro, G., Enkrateia e antropologia. Le motivazioni protologiche della contineza e della verginita nel cristianesimo dei primi secoli e nello gnostidsmo, Roma 1984, 184—201. 52 Vö. Simonetti, M., Alcune osservazioni sull’interpretazione origeniatia di Genesi 2,7 e 3,21, in Aevum 36 (1962, 370-381). Sei. In Ps. 117,27; Vö. De princ, 1,2,6: „...miképp értendő az, hogy a láthatadan Isten képmásának mondják”, ill. „a láthatatlan Isten képmása is láthatatlan”, in A princípiumról I, Budapest 2003, 56.; Vö. De princ. IV,4,1: „Ha a láthatatlan Isten képmása, akkor láthatatlan képmás” (A princípiumokról II, Budapest 2003, 137). De princ. IV,4,10: A princípiumokról II, 152—153. Az utalás a második bibliai teremtéselbeszélésre vonatkozik. 55 De princ. 111,6,1; magyar ford.: Kránitz M., in A princípiumokról II, 84. Tehát „a hasonlóvá válás a tökéletesedés folyamata, s a Ter 1,26 szavainak .. .az az értelme, hogy a kezdetben teremtett szellemi létezők eredeti eikón jellegéből a végben Istenhez való homoiószisz válik” - foglalja össze Somos, R., Az alexandriai teológia, 128. De princ. 111,6,1; in A princípiumokról II, 84—85. De princ. IV,4,10: A princípiumokról II, 153: „consanguineitatem ad Deum”, vö. De princ. 111,1,13 végén: Isten „a gondolkodó természetet romolhatadannak teremtette, s önmagával rokonnak”; magyar ford.: Kránitz M., in A princípiumokról II, 19. Vö. Com. Rom. IV,5, 161-165, in Bammel, C. P. H., Der Römerbriejkommentar des Origenes. Kritische Ausgabe der Übersetzung Rufins, Buch 4—6, Freiburg 1997, 307: „similitudo dilata est ob hoc, ut prius confideret in Deum et ita similis fieret ei”. Vö. Simonetti, M., Alcune osservazioni sull’interpretazione origeniana di Genesi 2,1 e 3,21, in origene esegeta e la sua riudizione, (Letteratura cristiana antica 2), Brescia 2004, 120—122. Órigenésznek ezt a véleményét Gázai Prokopiosz Genezis-kommentátjának a Tér 3,21 kapcsán reá hivatkozó tanúságtételére alapozza: PG 87,221. TEOLÓGIA 2006/1-2 33
