Teológia - Hittudományi Folyóirat 40. (2006)
2006 / 1-2. szám - Orosz Atanáz: Az istenképiség és hasonlóság megkülönböztetése és összekapcsolódása a görög atyáknál
Az istenképiség és hasonlóság megkülönböztetése és összekapcsolódása... m OROSZATANAZ A keresztény válasz Szent Iréneusz „eretnekségek elleni” (= Adv. Haer.) művében tisztázódott. A Kis-Azsiából származott lyoni püspök az istenképiséget a testre is vonatkoztatta, s exegézisét kezdettől fogva a „sárból gyúrt” embernél kezdte, amelyet mégis „isteni formájúnak”, „saját képmására alkotta meg Isten”.30 A „képmás”-ban a láthatóságot hangsúlyozta, ezért az „Isten képére teremtett” formulát a testtel ('caro, plasma) kapcsolatban emlegette.31 Mivel azonban az ember sohasem pusztán test, az élet leheletével ékeskedve bármikor megkaphatja a Fiú és lélek ajándékaként a hasonlóságot is. A teremtéskor Ádám még gyermeki tökéletességgel „kép”-viselte istent: az emberiség igazi eszményképe végső soron nem más, mint a föltámadott Krisztus. Az isten képére létrejött ember kezdettől fogva a megtestesült Ige32 testiségének jegyeit hordozza, ami pedig már eleve fejlődésre készteti.33 A Lélekkel együttműködve kell kibontakoztatnia a meg- dicsőült Igének, a Föltámadottnak hasonlóságát. Ennek a kibontakozásnak helye az átistenítő Lélek működési tere, az Egyház: feje pedig az „új Ádám”, aki azért lett olyanná, amilyenek mi vagyunk, „hogy végtére bennünket is olyanná tegyen, amilyen ő maga”34. „Mert az embert Isten képmására alkotta, és Isten képmása a Fiú, az ő képmására lett az ember megalkotva. A végső időben azért jelent meg, hogy megmutassa, milyen képmás hasonló hozzá”35, ahogy ezt Az apostoli igehirdetés feltárása kifejti. Kis-Ázsia nyugatra költözött teológusa tehát tisztázta, hogy maga a megtestesült Ige, a történelemben is megjelent Isten-ember volt az, akinek képére létrejött az ember. Tehát az istenképiségét a megtestesült Igére vonatkoztatta (imago qua homo). Felfogását azonban a szintén kisázsiai származású Ankürai Markellosz, majd pedig kétszáz évvel a lyoni püspök után Mopszuesztiai Theodórosz abban az irányban folytatta, hogy Kol 1,15 „láthatatlan Isten-képét” értelmezte a Tér 1,27-tel. így Isten igazi képmása már csak a megtestesüléstől fogvájón szóba: az iréneuszi „imago qua Verbum caro”-ból egyszerűen „imago qua caro Verbi” lesz. Már Theodórosznál sem annyira az elsőnek teremtett ember lett „Isten képére”, hanem a Kol 1,15 „láthatatlan Isten-képe”, Krisztus számít épp azért Isten képmásának, mert emberré lett, tehát a Tér 1,27-tel kapcsolatba hozható.36 Ezt a drasztikus redukciót teszi majd végzetessé Nesztoriosz, akiknél Krisztus számára az „új Ádám” jószerével épp csak a teremtett ember istenképiségének megvalósítását jelenti.37 Az antiochiai iskolai ilyen irányú túlkapásait fékezte meg a másik, s a későbbi görög teológiát még inkább meghatározó irányzat. Az alexandriai keresztény iskola, mely az igazi „Isten-képet” nem a megtestesült, hanem a preegzisztens Igében szemléli (imago qua Deus), s az embernek mindenekelőtt a „lelkét” tartja „Isten képére teremtettnek”.38 30 Epidexisz (Dem.) 11, magyar ford. Németh L.: Az apostoli igehirdetés feltárása, in Óí 8, 582. Adv. Haer. V,ll,2. Hamack helyesnek bizonyult meglátása szerint (amit maga ORBE, A, Antropología de San Ireneo, Madrid 1969, 123 és 128 is igazolt) Iréneusznál csakis a test (caro) hordozza Isten képmását, ahogy ezt Regnault, L., Iréné de Lyon, in Diet. Spirit. VII, 2, 1944 írja. A lélek szinte csak a test vitalitását juttatja kifejezésre, vö. Őrbe, A. Antropología 8 skk. A Fiú ugyanis az Atyának „látható” megjelenési formája: „invisibile etenim Filii Pater, visibile autem Patris Filius” (Adv. Haer. IV,6,6; SCh 100, Paris 1965, 450). Adv. Haer. V,6,l: „...admixta ei cami, quae est plasmata secundum imaginem Dei (...) Imaginem quidem habens in plasmate, similitudinem vero non assumens per Spiritum...” Vö. IV,38,1—4; V,16,2. 34 Adv. Haer. V, Proem. Epideixisz 22, magyar ford. Németh, L.: Az apostoli igehirdetés feltárása, in Óí 8, 588. Raponi, S., II téma dell’immagine-somiglianza nell’antropologia dei Padri, in Alia scuola dei Padri. Tra cristologia, antropoliga e comportamento morale. Alcuni saggi (Quaestiones morales 11), Roma 1998, 101. Vö. CANTALAMESSA, R., Cristo «Immagine di Dio». Le tradizioni patristiche su Colossesi I, 15, in Rivis- ta di Storia e Letteratura religiosa 16 (1980), 366—371. Idézi Raponi, S., op. ult. cit. 101. Raponi, S., op. ult. cit. 118-120, természetesen ideértve a szellemi lelket is, hiszen Órigenész és követői szerint tiszta szellem az, amit Isten „a saját képére teremtett”. TEOLÓGIA 2006/1-2 31
