Teológia - Hittudományi Folyóirat 40. (2006)
2006 / 1-2. szám - Orosz Atanáz: Az istenképiség és hasonlóság megkülönböztetése és összekapcsolódása a görög atyáknál
OROSZ ATANÁZ Az istenképiség és hasonlóság megkülönböztetése és összekapcsolódása a görög atyáknál XVI. Benedek pápa ez év január hónapjában azért kéri a hívek imádságát, hogy „a keresztények tudják, hogyan kell fogadni a vándorlókat és menekülteket: alázattal és könyö- rülettel, felismerve mindegyikükben az isten képmására teremtett embert.” E szent célnak hadd rendeljem alá kutatásomat, mely arra az ószövetségi versre vonatkozik, amelyet „valószínűleg a legtöbbet magyaráztak az egyázatyák”1! 1. AZ ISTENKÉPISÉG ÉS HASONLÓSÁG A BIBLIÁBAN A Ter 1,25 két héber szakkifejezését (ct műt - niEPl és celem - Dbx) szó szerint talán úgy lehetne fordítani: „...képmásunkra, magunkhoz hasonlót”2, illetve „a mi hasonlóságunkként”.3 A sok-sok keleti mítosz által leterhelt celem ( DbX = képmás, árnykép, szobor) kifejezést pontosítja az elvont hasonlóságra utaló, de itt csaknem szinonim cf műt (niffl). A biblikusok már évszázadok óta mindent elkövetnek, hogy ennek a két fogalomnak a pontos tartalmát meghatározzák, s a „kép” többi előfordulási helyét is figyelembe véve utaltak már az isteni dicsőségnek és az ember lelki- és testalkatának csaknem minden szempontjára4, az értelmességtől a nemiségig. A sokféle találgatás még ma sem fejeződött be, ezért a sokféle eredmény láttán az ember a 100 éve született H. U. von Balthasar szavaival hajlamos abba beletörődni, hogy magának az Ősképnek, Istennek a meghatározatlansága tükröződik az ember istenképiségének definiálhatatlanságában5. Ha a Biblia egészében olvassuk a kezdő szavakat, nem vethetjük el eleve az egyházatyák „distink- ciós” exegézisét6. Mindent egybevéve az ószövetségi szövegek már eredetiben is némi 1 Vö. (a cura di) Loutha, A., La Bibblia commentata dai Padri. Antico Testamento 1/1. Genesi 1-11, Roma 2003, 55. Rózsa, H., A Genezis könyve I., Budapest 2002,102. A biblikus teológus szerint kifejezés így együtt „azt jelenti, hogy az embernek hasonlónak kell lennie Istenhez, aki őt teremtette” (ibid. 104). A Szent Jeromos Bibliatársaság által kiadott Káldi-Neovulgáta Bibliafordítás (Budapest 1997) mai változata: „a mi képünkre és hasonlatosságunkra”. Pl. Zsolt 8,5—8 és Sir 17,1-3 kapcsán az embert a többi élőlény fölé emelő isteni dicsőség vonatkozásaira. 5 Theodramatik 11,1, Einsiedeln 1976, 292. niEn szó szerinti jelentésében egybevethetőségre is utal, s ez teszi használhatóvá a fogalmat Tér 5,3-ban (érdekes módon éppen az idea (ÍSéav) szóval fordította ezt a LXX). Egyébként ennek, az itt már fordítva előforduló szórendnek alapján következtettek arra sokan, hogy ez a kifejezés puszán hendiadüoin. E feltételezést azonban kétségbe vonják az egyházatyák. TEOLÓGIA 2006/1-2 « XL (2006) 27-44 27
