Teológia - Hittudományi Folyóirat 40. (2006)
2006 / 1-2. szám - Orosz Atanáz: Az istenképiség és hasonlóság megkülönböztetése és összekapcsolódása a görög atyáknál
OROSZATANAZ I Az istenképiség és hasonlóság megkülönböztetése és összekapcsolódása... alapot nyújtanak egy természetes, lényegi adottságnak és egy fokozatosan megnyilvánuló, illetve elveszíthető ajándéknak a szétválasztására. A Biblia Kr. e. III. sz-ban készült görög fordítása új jelentésámyalatokkal bővítette a két fogalmat.7 A Hetvenes fordításban a Tér 1,26 két kifejezését ugyanaz a kata (KOtrá) elöljárószó vezeti be, s a kép (eikón — EÍKCűV) mellett homoiószisz (ÓgOÍCOOUj) jelent meg, amelynek már Platónnál is aktív, dinamikus jelentéstartalma volt8. Itt mindenesetre már világosan különbözik egymástól a két fogalom, s ahogy Vanyó L. prof. világosan kimutatta: „az eikón - mivel a Ter 1,26-ban és a Kolosszei levélben (1,16) is előfordult, megmenekült a platonikus megbélyegzettségtől”,9 a ÓgOÍCűGtc; pedig etikai követelményt is foglalhat magában. Az újszövetségi kinyilatkoztatásban — főként Szent Pál leveleiben - hamarosan ugyanezekkel a kifejezésekkel találkozunk. A vallásos zsidóság alapvetően sohasem vonta kétségbe az istenképiség meglétét az emberiségben. Szent Pál és apostoltársai azonban már tanúskodhattak arról is, hogy számukra felragyogott az „Isten képmásának, Jézus Krisztusnak dicsőségéről szóló evangélium” (2Kor 4,4). A „láthatatlan Isten képmása” (Kol 1,15) azért is nyit meg új korszakot az üdvtörténetben, mert ő maga a teremtés örök elve, s elsőszülött lett a holtak közül, „isten alakjából” üresítette ki önmagát, hogy szolgai alakot fölvéve hasonlóvá legyen az emberekhez. Ez a hasonlósága (homoióma — Ópoícopa) lett aztán alapja az emberiség Krisztusba vetett új reményeinek10 *: „Hozzá leszünk hasonlók, mert látni fogjuk, amint van” (ljn 3,2)". Az Atyának az a célja, hogy Fiának képmásához hasonlókká tegye választottak (Róm 8,29). így bontakozott ki az újszövetségi kinyilatkoztatás végén egy új, mennyei Adám képmásának és isteni hasonlóságnak távlata. Ez persze eszkatologikus ígéret, hiszen a földi ember alakját majd csak a végidőben váltja föl végérvényesen az új, mennyei ember12 hasonlósága az Isten Fiához. Az első Adám kezdetleges istenképiségé- vel mindenesetre szembe lehet állítani a második Ádám isteni Képét, aki már meg is valósította a végső hasonlóságot Istennel. 2. PLATÓN ÉS ÖRÖKSÉG ALEXANDRIAI PHILÓN MŰVEIBEN Az ószövetségi kinyilatkoztatástól merőben különbözött a görög filozófiának az emberről kialakított tanítása. Általánosságban megállapítható, hogy az istenképiség és hasonulás gondolatát itt egyaránt meghatározta a test és lélek szembeállítása. Az ember igazi lényét az istenséggel rokonságban lévő szellem alkotja. Ennélfogva az ember életcélja nem lehet más, mint hogy az anyagi világ viszontagságai közül fölszabadítva mennyei hazájába juttassa vissza lelkét. 7 Septuaginta (ed. A. Ralphs), Stuttgart 1979, 3: „Poiészómen anthrópon kat’eikona hémeteran kai kath’homoiószin (noif|OCOg£V ixvGpamov Kax’ eÍKÓVa f|g£Xépav Kai Ka0 ógoícoavv)”. Új elem a kai (Kai) kötőszó. A görög bibliafordítással kapcsolatos XX. századi kutatásokhoz vö. A görög atyák Bibliája korabeli értelmezésekkel. I. A Teremtés könyve (szerk.: Orosz A.), Nyíregyháza 2001. 5-11. „hasonlóvá válni Istenhez” (Theait. 176b). Az egyházatyák Bibliája és az ókeresztény exegézis módszere, története. Septuaginta. Diatesszaron, Vetus Latina, Vulgata, Budapest 2002, 114. 10 Vö. Schneider, J., ÓgOtCOga (homoióma), in TWNT (1954), 191—198 hivatkozik Antiochiai Szent Ig- nácra, aki a keresztények íoltámadásának bizonyosságára használja ezt a szót Tér 9,2-ben (197.). Vö. 2Kor 3,18: Az Úrhoz „hasonlóvá változunk át ... Lelke által”. 12 lKor 15,49: KaOcöq étpopéaagev xfyv eücóva xoü %oí'koű, (popéoopev Kai xfiv eücóva xoü enoupaviot). 28 TEOLÓGIA 2006/1-2
