Teológia - Hittudományi Folyóirat 40. (2006)
2006 / 3-4. szám - KÖNYVSZEMLE - Dolhai Lajos: Puskás Attila: A teremtés teológiája
KÖNYVAJÁNLÓ kulatív érzéke és filozófiai képzettsége van. Nyilvánvaló, hogy az idevonatkozó fejezetek olvasásához és tanulmányozásához szükség van megfelelő filozófiai és teológiai műveltségre. Ez a kézikönyv megfelelő mértékben teljesíti a dogmatika egzisztenciális funkciójának követelményeit, főként az antropológiai jellegű fejezetekben. A szerző ezt a szempontot — P. Tillich nyomán — korrelációs módszernek nevezi (39. old.). Ez a módszer úgy fejti ki a keresztény hit tartalmát, hogy az egzisztenciális kérdéseket és a teológiai válaszokat kölcsönös függő viszonyban tárgyalja (vö. A dogmatika kézikönyve, 1. köt., 43—44), főként olyan kérdéseknél, mint az evolúció, a hominizáció, az ember személylétének kérdése. Puskás Attila teremtéstana nem „papagáj-teológia”: nem felmondja a teremtésre vonatkozó keresztény tanítást, hanem alkotó módon azt újra gondolva, új szempontokkal kiegészítve mutatja be. A könyv bevezetője úgy fejti ki az értekezés célját, hogy előtte összefoglalja az eddig megjelent magyar nyelvű katolikus teremtésteológiák jellegzetességeit (Schütz, Előd, Gál, Alszeghy stb). Ezekkel kapcsolatban fő kifogása az, hogy elhanyagolták a trinitárius teremtésteológiát, illetve megelégedtek annak hangsúlyozásával, hogy a teremtés a teljes Szentháromság közös műve, amelyben az Atya, a Fiú és a Szentlélek a szentháromsági eredésekből következő személyi sajátosságuknak megfelelően vesznek részt. Ezek után pedig kijelenti: „Értekezésünk elsődleges célja ezen hiányosságok pótlása egy határozottabb és kifejtettebb trinitárius teremtésteológia körvonalainak vázolásával. Ennek kidolgozása során főként az utóbbi időben megerősödő interperszonális-dialogikus vagy kommúnió típusú szentháromságtani modellre támaszkodunk.” (37. old.) így érthető, hogy a könyv idevonatkozó része a leghosszabb és legrészletesebben kifejtett (161—188). A teremtés trinitárius értelmezésének négy változatát (L. SchefFczyk, G. Greshake, Gánóczy S., H. U. Balthasar) ismerhetjük meg, nyilvánvaló, hogy az alkotóhoz Hans Urs von Balthasar gondolatmenete áh a legközelebb (172—179). A szerző a dogmatika módszerével fejti ki a teremtés-teológiai kérdéseket. A dogmatikai módszerek közül a napjainkban leginkább alkalmazott hermeneutikus módszert választotta, ami azt jelenti, hogy először összefoglalja a teremtéshit bibliai alapjait, majd áttekinti a teremtésre vonatkozó hitigazságok dogmatörténetét, s végül pedig szisztematikus módon összefoglalja az Egyház hitét. Azért is figyelemre méltó az első fejezet, mert a teremtéshit bibhai alapjainak korszerű, a legújabb szentírástudományi kutatások eredményeit figyelembe vevő magyarázatát tartalmazza. Megismerhetjük a teremtés krisztológiai vonatkozásait az Újszövetség idevonatkozó szövegei alapján. Külön fejezetben találjuk az emberről szóló tanítást, a bibhai antropológiát, amely még nem ismerte a test és lélek szétválasztását és szembeállítását. A dogmatörténeti áttekintés igen részletesen (89—160. old.), a jó kézikönyvekhez ihően bemutatja, hogy az Egyház, illetve hivatott tanítói a Szentírásból kiindulva, a fogalmi gondolkodás eszközeit is igénybe véve hogyan értették meg fokozatosan a terem- téstani hitigazságokat. Külön értéke a könyvnek, hogy magyar nyelven összefoglalja a teremtéshit teológia- és dogmatörténetét. A meglévő dogmatikáinkból ez szinte teljesen hiányzik, vagy csak nagyon vázlatosan olvasható. A harmadik rész a „rendszerező reflexió”. Az auktor ebben a részben, hasonlóan a bibhai családatyához, aki „kincseiből újat és régit szed elő” kifejti a klasszikus teremtésteológiai hitigazságokat és az általa fontosnak tartott új szempontokat (trinitárius teremtésteológia, az evolúciós teremtésfelfogás 20. századi változatai, az emberi személy fogalmának újfajta megközelítései stb.). Nem nehéz felfedezni a munka tankönyv-jellegét, hiszen lényegét tekintve a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karán tartott dogmatikai előadások anya214 TEOLÓGIA 2006/3-4
