Teológia - Hittudományi Folyóirat 40. (2006)
2006 / 3-4. szám - KÖNYVSZEMLE - Dolhai Lajos: Puskás Attila: A teremtés teológiája
PUSKÁS ATTILA: A teremtés teológiája Szent István Társulat, Budapest 2006, 341 oldal. Ára: 2600 Ft G. Pöhlmann, német evangélikus dogmatikus szerint (Abriss der Dogmatik, 5. kiadás, Gütersloh 1990, 37.) négy feladata van a dogmatikának: 1. a reprodukció, ami azt jelenti, hogy tudományosan össze kell foglalnia az Egyház hitét. E feladat teljesítése közben mindig megjelenik a tradicionalizmus kísértése, amely nemcsak tartalmában, hanem formájában is változatlanul akaija tovább adni a depositum fidei-t. 2. a spekulatív jelleg: a fogalmi gondolkodás segítségével igyekszik érthetővé, elfogadhatóvá tenni a hitigazságokat, és rámutat az igazságok közötti összefüggésekre (nexus mysteriorum). 3. Az egzisztenciális funkció: a jó dogmatika rámutat az igazságok egzisztenciális jelentőségére. 4. A „produktívfunkció” azt jelenti, hogy megújított formában, esetleg új meglátásokkal gazdagítva, az adott kor embere számára érthető módon továbbadni az Egyház hitét (vö. OP 16). A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karának dogmatika professzora, a most megjelent kézikönyvében az előbbiekben vázolt négy feladatnak eleget tesz. Rendszerezett módon, tudományos igényességgel kifejti a teremtéstan hagyományos témaköreit: a világ (a semmiből való teremtés, fenntartás, együttműködés, a teremtés célja, a gondviselés), az angyalok (létezésük, természetük, tevékenységük, a démonoló- gia) és az ember teremtettségére vonatkozó hitigazságokat. Fontosnak tartja a tanítóhivatali megnyilatkozások ismertetését, de nem enged a tradicionalizmus kísértésének. A szentirástudomány legújabb eredményeit figyelembe véve foglalja össze a bibliai alapokat. Különösen megfigyelhető ez az angelológiában. Rámutat a keresztény teremtéshit és természettudományos gondolkodás közötti látszólagos ellentmondás okaira. Kifejti a teremtésteológia viszonyulását az evolúciós elméletekhez. A rendszerező reflexióban nem elégszik meg a hagyományos „iskolás-teológia” klasszikus kérdéseinek tárgyalásával, hanem azokat kiegészíti a mai teológia kérdésfelvetéseivel és újszerű megközelítéseivel (vö. trinitárius teremtéstan: 161—184. old.; a 20. század nagy teológusainak evolúciós teremtésfelfogása: 247—264). A hit fényében beszél a mű a teremtésteológia és a teremtésvédelem viszonyáról, vagyis a környezetvédelem teológiai alapjairól (305—311). Teológiai fakultásunk dogmatika professzora a „mestert, Szent Tamást követve” (OP 16) a fogalmi gondolkodás segítségével is igyekszik megvilágítani a teremtett világ és az ember misztériumát, külön figyelve a teremtésteológiával érintkező filozófiai problémák spekulatív tárgyalásának (pl. a lélek eredete, a test-lélek viszonya). A könyv céljának meghatározásában a szerző ezt explicite is megfogalmazza: „Célunk a világ eredetére, az egység és a sokaság viszonyára irányuló filozófiai kérdéssel való rövid számvetés is” (37. old.). A creatio ex nihilo tan magyarázatában (188-195) és az emberi lét és az emberi személy eredetének kifejtésében világosan látható, hogy a szerzőnek kitűnő speTEOLOGIA 2006/3-4 • XL (2006) 213-215 213
