Teológia - Hittudományi Folyóirat 40. (2006)
2006 / 3-4. szám - KÖNYVSZEMLE - Szuromi Szabolcs Anzelm: Erdő Péter: Kirchenrecht im mittelalterlichen Ungarn
KÖNYVAJÁNLÓ I zatok nélkül, amelyet a dekretális jog oktatására használtak a veszprémi káptalani iskolában. Figyelemre méltó Erdő professzor azon észrevétele, melyben rámutat a Robins Collection (Berkeley) MS 3 kódex glosszája kapcsán, hogy azok néha sejtetik az elméleti, talán oktatási célt is, a gyakorlati használat előmozdítása mellett (Die Glossen in der Handschrift MS 3 der Robbins Collection in Berkeley, 155—176). Ezek az eredmények jól illeszkednek a kánonjogi tudománytörténet legújabb eredményei közé (vö. 35. Deutscher Rechtshistorikertag, Bonn, 2004. szeptember 12—17.), amelyek már egyre árnyaltabban fogalmaznak a részleges egyházjog tudományos magyarázatainak kapcsán. A negyedik rész szándéka, hogy megadja az egyetemes egyházjogi keretet a magyarországi egyházi intézmények működésének jogi sajátosságaihoz. Éppen ezért fontos és a középkori magyar egyházi állapotok megértéséhez komoly adalékokkal szolgál az 1. és 3. fejezet, amely a püspökök megválasztásáról, illetve a nagyobb és kisebb pátriárkák terminológiai megkülönböztetéséről tárgyal. Az előbbi (La designazione dei vescovi nel Decreto di Graziano, 179—195) a Decretum Gratiani (1140 körül) alapján igyekszik bemutatni a püspökök kijelölésének kritériumait, tovább víve Jean Gaudemet kutatásait. Az utóbb pedig (Patriarchae maiores et minores: zur Frage des Ursprungs einer Unterscheidung in der mittelalterlichen kanonistischen Terminologie, 206—214) a pszeudo-izidori elméletből kiindulva — amely azonosítja a pátriárkák és a prímások feladatkörének tartalmát — vázolja a probléma alakulását a Decretum Gratiani és a legnevesebb dekretisták munkái alapján (vö. Stephanus Tornacensis, Iohannes Faventinus, Huguccio). Ezzel a szerző nem pusztán az esztergomi érsek prímási címének kánonjogi tartalmát világítja meg, hanem hézagpótló elemzését nyújtja nemzetközi szinten a prímási feladatkör értelmezésének. A negyedik rész végén elhelyezkedő utolsó fejezet, az egyházi házasságra vonatkozó egyházfegyelem történelmi alakulásához szolgál alapvető támpontokkal, átfogó módon bemutatva, az eredendően a szakrális jog területéhez tartozó, jogintézmény fejlődését (Le espressioni canoniche dei matrimonio nella storia, 215—234). A kötetet kiegészítő irodalom (235) és az egyes fejezetek eredeti megjelenési helyének listája (237-238) záija. A Frank & Timme Kiadó gondozásában napvilágot látott kötet, nem pusztán független tanulmányok gyűjteménye, hanem mértékadó összegzése egy több évtizedes, nemzetközi szintű kánonjogi forrás-, tudomány- és intézménytörténeti kutatómunkának. A részletkutatásokból és forráselemzésekből kitűnik a kánonjog teljes szakrális rendszerének, az egyes korok sajátos hangsúlyainak az átfogó ismerete. A kötet fejezetei meghatározóak és hiánypótlóak, nemcsak a magyarországi, hanem a nemzetközi jog- és kánonjogtörténeti kutatások számára is. Olyan sajátosságokra hívják fel a figyelmet, amelyek minden bizonnyal árnyaltabbá tudják tenni a középkori kánonjogtörténetet érintő tudományos kutatásban kialakult álláspontokat. Szuromi Szabolcs Anzelm OPraem 210 TEOLÓGIA 2006/3-4
