Teológia - Hittudományi Folyóirat 40. (2006)
2006 / 3-4. szám - Verbényi István: Ad anniversarium quadragesimum operis "Enchiridion Liturgicum" - Radó Polikárp, a liturgia tudósa
VERBENYI ISTVÁN Ad anniversarium quadragesimum operis „Enchiridion Liturgicum" alakítást jelentett. A másik megoldás lehetősége az volt, hogy mindkét kötet végére egy Supplementum-ot helyezett el, amely a kétkötetes könyvben 36 oldalt töltött meg. A nagy tudós alázatosságára jellemző, hogy ezen a megoldási módszeren, bár nagyon sokat gondolkodott, és szeme előtt tartotta az első kiadásban szereplő formákat, mégsem tartotta tökéletes megoldásnak. De remélte, hogy ez a próbálkozása is meghozza gyümölcsét. Ugyanis a II. Vatikáni Zsinat kinyilvánította, hogy „az üdvösség művét az áldozat és a szentségek által — melyek körül az egész liturgikus élet forog — megvalósítják”12. Úgy látta, hogy ezzel megvalósítja a Zsinat előírását, amelyet „nekünk” (tanároknak) ír elő: „teológiai, történeti, spirituális, lelkipásztori és jogi szempontból kell tanítani”13. III. A BŐVÍTÉSEK TÉMÁI A Pannonhalmi Levéltárban megtalálhatók a zsinati anyagok.14 15 A liturgikus konstitúció munkapéldányain látható, hogy ezeket római tartózkodása alatt használta. Megjegyzéseket csak ritkán fűzött hozzá, inkább egy-egy jelentősebb hozzászóló nevét jegyezte fel. E rövid tanulmány célja, hogy — a teljesség igénye nélkül — bemutassa néhány témában, hogyan látta az Enchiridion szerzője a Zsinat utáni első feladatokat, amelyekben változtatások következtek. Ez annál is érdekesebb, hiszen ő egészen közelről figyelhette a zsinati munkát, benne élt annak légkörében. így az ő egész munkásságának feldolgozása számos érdekes adatot rejt még magában. Jelen tanulmányban csak éppen válogatni lehet ebből a nagy anyagból. 1. Valamennyi érintett helyen a LG szövegét idézi. Ekkor még nem alakult ki a rövidítések gyakorlata, ezért ő CSL (Constitutio de s. Liturgia Cone. Vatic. II. 4. dec. 1962. — az évszám sajtóhiba) rövidítést használta a Zsinat liturgiával foglalkozó konstitú- ciójára. 2. A két kiadás közötti néhány évet arra is felhasználta, hogy az új művek jegyzékét minél teljesebbé tegye. Ekkor már megjelent a Lexikon für Theologie und Kirche15 tízkötetes mű, a II. Vatikáni Zsinattal foglalkozó három kötet csak az Enchiridion kiadása után. A könyvében szereplő témáknál a megfelelő szócikket szerzővel együtt közölte. Az öt év alatt megjelent, legfontosabb műveket felsorolja. Úgy tűnik, hogy minden, a Zsinattal kapcsolatos művet megemlített. Néhány jelesebb szerző a sok közül: L. Ligier, H. Vor- grimler, Th. Maertens, Th. Schnitzler, P. M. Gy, H. Auf der Maur, A. Nocent, J. Ra- tzinger stb. Ha egyszer valaki rászánja magát a Zsinat utáni liturgikus irodalom feldolgozására, nagyon gazdag anyagot talál összegyűjtve Radó ezen művében. 3. Radó professzor munkássága nagyon előre tekintő volt. A Zsinat utáni liturgikusok természetesnek tartották, hogy a forrásokat minél alaposabban kikutassák és ismertessék. Bármely témáról írtak, elképzelhetetlen volt a források vizsgálata nélkül. O erre nagyon érzékenyen reagált. Az I. kötet 111. oldalán c) pont alatt Origines et evolutio Ritus Romani antiqui cím alatt Hippolytus művével foglalkozik. Ez ebben az időben eléggé a kutatások tárgya volt. Radó azért idézi Hanssens művét16, hogy — szerinte — vé12 SC 6. 13 SC 16. 14 BK X. 742/1. 15 LfThK 1961-1965. 16 J. M. Hanssens, La liturgie d'Hippolyte Roma, 1959. 204 TEOLÓGIA 2006/3-4
