Teológia - Hittudományi Folyóirat 40. (2006)
2006 / 3-4. szám - Verbényi István: Ad anniversarium quadragesimum operis "Enchiridion Liturgicum" - Radó Polikárp, a liturgia tudósa
Ad anniversarium quadragesimum operis „Enchiridion Liturgicum” m VERBÉNYI ISTVÁN alumnisve s. theologiae limpide proferens... Opus praesens sub notione liturgiáé non solum ritus sacros comprehendit, sed omnes actiones sacrales quae ad Deum colendum fidelesque sanctitate imbuendos contendunt. Opere tractantur omnes instaurationes quae usque ad annum 1960feliciter in lucem prodiere, ac ubique commentario historico et rubricistico instructae sunt. A szerző így beszéli el a könyve történetét és megindokolja a könyv címének megváltoztatását: „Auctor vero ab auditoribus frequens rogatus praelectiones in manuale quoddam coegit, cuius titulus nativus erat: Enchiridion Liturgiáé Pastoralis seu synthesis theologiae sacramen- talis, cuius tria folia (pp. 48) anno 1959 speciminis instar Budapestini publici iuris facta sunt. Titulus operis nativus in meliorem immutatus est, cum Jos. Andr. Jungmann, professor et emeritus rector Universitatis Oenipontanae, ibidem quondam condiscipulus auctoris, aestate anni 1959 ma- nuscriptum inspexit operique permulta contulit, talemque titulum suggessit quo nunc Enchiridion in lucem editur. ”10 Radó professzor gondosságára jellemző, hogy még az utolsó pillanatban megjelenő dokumentumokat is igyekezett művébe foglalni. Ezért inkább vállalt némi időbeli elcsúszást. El is mondja: Opus impressionis Enchiridii decursu anni 1960 ob rationes technicas dilationem passum est, quod facultatem praebuit integrum librum reformationi Novi Codicis Rubricarum adaptandi, cui operae editor librarius Herder (Romae—Friburgi-Barcinone) voluntate officiosa obsecundavit. 2. A II. kiadás története Számos ok tette szükségessé ennek a kiadásnak az elkészítését. A szerző maga nagyon részletesen sorra veszi az okokat. Ezek a következők: a) Az I. kiadás elfogyott, és a kiadó fontosnak tartotta új kiadás elkészítését; b) 1961 júniusától számos új kiadvány jelent meg. A legfontosabb közöttük a Sacrosanctum Concilium, a II. Vatikáni Zsinat konstitúciója (1963. dec. 4.), amelyet mindenképpen be kellett dolgozni a könyvbe azért is, hogy a Mediítor Dei encik- likával (1947. nov. 20.) való kapcsolatát és folyamatát bemutassa; c) VI. Pál pápa Motu propriója (1963. nov. 30.): Pastorale munus; d) A helyes végrehajtásra vonatkozó Instructio (1964. szept. 26.); e) Figyelembe kellett venni az újabb liturgikus kiadványokat is, mint a Pontificale Romanum 2. kiadását, a Missale Romanum 1962. évi kiadását, amely tartalmazta az Ordo Missae, a Ritus servandus in celebratione Missae, valamint a De defectibus in celebratione Missae occurrentis dokumentumokat; f) Ugyanebben a Missale Romanum kiadásban már nem szerepelt a két fontos irat közzététele, de már előre vetítette a változásokat: Ritus servandus in concelebratione Missae et Ritus communionis sub utraque specie (1965. márc. 7.). A könyv szerzője nagy munkát végzett, amiről néhány sorral lejjebb11 be is számolt. Kétféle lehetőséggel élt: több helyen, különböző mértékű változtatásokat kellett a szövegen végrehajtani, figyelembe véve a fenti újabb rendelkezéseket. Ez kb. 54 oldalon történő 9 EL, Praesentatio. EL, Praefatio auctoris. 11 , T TEOLÓGIA 2006/3-4 203
