Teológia - Hittudományi Folyóirat 40. (2006)
2006 / 3-4. szám - Székely László: Az antropikus kozmológiai elv a fizika és a metafizika dimenziójában
Az antropikus kozmológiai elv a fizika és a metafizika dimenziójában SZÉKELY LÁSZLÓ mosznak azt a lehetőséget, hogy az emberi élet hordozására alkalmas legyen? Hiszen az antropikusan hangolt kozmosz — legyen az akár a föntiekben B)-vel vagy C)-vel jelzett ontológia szerint antropikus - igazából az ember szempontjából igen bizonytalan kozmosznak tűnik, hiszen ha a kozmológiai állandó vagy a dimenzió nélküli gravitációs konstans értéke némileg más lenne benne mint most, már nem volna alkalmasa az életre, s mi magunk nem lehetnénk itt. Ezzel szemben a kartéziánus kozmosz, mely ezen állandók értékétől függetlenül — azaz azok bármely értékére —, egyszerűen a természeti törvények működése révén biztosítja az élet föltételeit, az emberi élethez szükséges kozmikus környezet sokkal bölcsebben, mélyebben és biztonságosabban megvalósításának tűnik. A gondviselés fogalmát használva: szemben az antropikusan hangolt konstansokkal jellemzett kozmosszal, melynek az emberi életre való alkalmassága igen kiszámított, a gondviselés szempontjából az ilyen hangoltságok nélküli, csupán a természeti törvények révén biztosított emberi létföltételek jobbnak tűnnek, s tökéletesebb gondviselésre utalnak. Kellően elmélyült megközelítésben tehát a kozmosz antropikus vonásai a keresztény teológia számára nem egyszerűen újabb istenérveket jelentenek, hanem éppen ellenkezőleg, egyfajta választ igénylő bizonytalanságot keltenek. Az antropikus számértékek és tulajdonságok kapcsán a tulajdonképpeni kérdés tehát az, hogy a Teremtő miért a B) vagy a C) ontológiát választotta, amikor az önmagában egyszerűbbnek és tökéletesebbnek tűnő A) ontológia is rendelkezésére állt. Méterrúd- hasonlatunkkal szemléletesebbé téve ezt a sokak számár talán elvontnak tűnő kérdést: vajon miért úgy teremtette Isten a világot, hogy a rúdnak csak egy elenyésző, pár milliméteres szakasza hordja az ember számára kedvező fehér színt, míg a többi része fekete? Miért nem öltöztette az egész rudat az ember számára kedvező fehér színbe? Mivel a keresztény hit szerint Isten mindenható, a keresztény teológia kontextusában erre a kérdésre semmiképpen sem válaszolhatunk azzal, hogy Isten csak ilyen kimért formában, antropikus jegyek útján, speciális antropikus számértékek és tulajdonságok beállításával volt képes az értelmes anyagi élet kozmikus föltételeit biztosítani. Bár a speciális antropikus értékek és tulajdonságok első közelítésben a Teremtő lehetőségeinek korlátozott voltára utalnak, ez a keresztény teológia kontextusában nyilvánvalóan elfogadhatatlan. Ezért azok a teológusok, akik az antropikus értékek kapcsán oly módon érvelnek Isten mellett, hogy azokat közvetlenül Isten beszabályozó, „hangoló” tevékenységére vezetik vissza, hibát követnek el, hiszen ezáltal öntudatlanul is Isten minden- hatóságát korlátozzák. Az antropikus számok tekintetében a kérdés valójában ontológiai kérdés A keresztény Teremtőnek semmiféle körülmények között sem kellett semmit sem beszabályoznia: mint mindenható Teremtő, bármit és bárhogyan megteremthetett. S ha a mai tudomány szerint a kozmosz antropikus értékeket tartalmaz, azaz benne az anyaghoz kötött értelmes élethez szükséges föltételek csak nagyon speciális értékekre — „éppen hogy csak” — teljesülnek, a kérdés az, hogy a Teremtő az egyszerűbb és tökéletesebb A) típusú ontológia lehetősége ellenére miért mégis egy ilyen antropikusan hangolt világot választott? Erre a kérdésre pedig egy mindenható Teremtőt föltételezve csak azzal válaszolhatunk, hogy a teremtés szövetébe tudatosan és eltervezett módon szőtte bele ezeket az emberi vonatkozásokat, hogy a kozmosz felé forduló, azt megismerő ember szembesüljön ezekkel. Ebben az értelmezésben mintegy jelek ezek, melyek arra utalnak, hogy a látszólag személytelen és rideg kozmosz - a végtelen tér elrémisztő örök hallgatásával19 19 Vö. Blaise Pascal: Gondolatok. Budapest: Gondolat Kiadó 1983. 108. o. (206. gondolat). TEOLÓGIA 2006/3-4 197
