Teológia - Hittudományi Folyóirat 40. (2006)
2006 / 3-4. szám - Székely László: Az antropikus kozmológiai elv a fizika és a metafizika dimenziójában
SZÉKELY LÁSZLÓ Az antropikus kozmológiai elv a fizika és a metafizika dimenziójában elv azon kritikusainak, akik azt mint természettudományos magyarázatot elutasítják és kizáqák a természettudományból. Azok viszont súlyosan tévednek, akik úgy vélik, hogy az erős antropikus elv mint az antropikus kérdésre adható metafizikai válaszok alapformája a természettudomány újabb elméletei alapján bármikor is elveszthetné aktualitását. E nézet valójában a metafizika és a klasszikus görög értelemben vett fizika (azaz a mai természettudomány) összemosásán alapul, mely a természeti konstansokkal szemben az eredendő természeti törvények esetében nem engedi meg a további kérdezést, hanem azokat hamisan további magyarázatot nem igénylő, önmagában elégséges adottságoknak tekinti, s így abba a hamis illúzióba ringatja magát, hogy képes végső magyarázatot adni a kozmosz épp-így- létére. 4. ANTROPIKUS ÉRTÉKEK ÉS TULAJDONSÁGOK A KOZMOSZBAN Az antropikus kozmológiai elv kapcsán elsősorban speciális természeti számokról szoktak beszélni. Mi csak két ilyet említettünk meg, ám gyakran ötven-hatvan ilyet is föl szoktak sorolni. Ez azonban részben „csalás”, mely abból ered, hogy az antropikus elv híveit gyakran ugyancsak az előbb bírált téves szemléletmód jellemzi. Konkrétan: ők is többnyire úgy gondolják, hogy az ilyen speciális számok mennyisége és levezethetetlen- sége alapozza meg az antropikus elvet, s ezért arra törekszenek, hogy minél több ilyen fölsorolást nyújtsanak. Valójában azonban e számok egy része a többiből levezethető, s vita van a tekintetben, hogy hány valóban független ilyen szám létezik. Arra ugyanakkor kevésbé szoktak odafigyelni, hogy az ilyen speciális, emberi vonatkozású — azaz antropikus - természeti számértékek mellett antropikus tulajdonságok is jellemzik a kozmoszt. Mivel ezek igen kifejezők, a következőkben egy ilyenre is fogunk rámutatni. Előtte azonban két rövid kitérőt kell tennünk. Az olvasó ugyanis rögtön fölvetheti a következő kérdést: a Csomolungma magassága 8848 méter. Ez ugyancsak természeti számérték, s ha a Föld átmérőjéhez méljük, mint arány ez is függetlenné tehető a mértékegységektől. Mégsem akarja senki sem levezetni ezt a számértéket. Kell, hogy e csúcsnak pontos magassága legyen, s nincs értelme azon töprengeni, hogy az miért annyi, amennyi. De vajon nem mondhatjuk-e ugyanezt a kozmológiai állandóra is? A kozmológiai állandónak kell, hogy egy konkrét értéke legyen, s az éppen a nullához esik közel. Mi van ebben különös? A válasz erre az ellenvetésre az, hogy itt nem önmagában a nullához közeli érték a különös, hanem az, hogy csak ilyen érték esetén létezhetnek anyaghoz kötött értelmes lények a kozmoszban. Azaz itt két egymástól független adattal állunk szemben: i) csak a kozmológiai állandó nullához közeli értéke esetén élhetnek az emberhez hasonló lények a világegyetemben; ii) a valóságos kozmoszban a kozmológiai állandó értéke a nulla értékhez közel esik. Mivel i) és ii) egymástól független, a kettőnek nem kellene egyszerre teljesülnie, illetve az i) és az ii) szerinti értéknek nem kellene egybeesnie. Igazából tehát a kozmológiai állandó esetében arról van szó, hogy a kozmológiai állandó nullához közeli értéke antropikusan kitüntetett ugyanezen állandó minden más lehetséges értékével szemben, s a valóságos kozmoszban ez az érték éppen ezzel a kitüntetett értékkel esik egybe. Mint194 TEOLÓGIA 2006/3-4
