Teológia - Hittudományi Folyóirat 40. (2006)
2006 / 3-4. szám - Székely László: Az antropikus kozmológiai elv a fizika és a metafizika dimenziójában
SZÉKELY LÁSZLÓ ■ Az antropikus kozmológiai elv a fizika és a metafizika dimenziójában Az antropikus kérdést az antropikus kozmológiai elv megfogalmazódása előtt senki sem tette föl kifejezett formában, s az így csupán a modem természettudomány kontextusába ágyazva, az antropikus kozmológiai elv valamivel több mint negyed évszázaddal ezelőtti megfogalmazásával került a figyelem középpontjába. Igaz, tudjuk, hogy Leibniz megfogalmazta s filozófiájának kontextusában metafizikailag megválaszolta a világ épp-így-lé- tére vonatkozó kérdést is5 — vagyis azt a kérdést, hogy ha a világ már létezik, miért olyan, amilyen — s a leibnizi válasz közvetve a világ rendezettségére vonatkozó kérdésen túl a kozmosz emberi életre való alkalmasságára is magyarázatot ad. Eszerint ez a világ a lehetséges világok legjobbika, s így szükségképpen csak ez a világ létezhet valóságos világként.6 Ám az antropikus kérdés ennek ellenére explicit formában nála sem jelenik meg: ez ugyanis az ő filozófiájának összefüggésrendszerében annak a kérdésnek a kifejezett te- matizálását jelentette volna, hogy miért jobb a gyarló és esendő embert magában foglaló világ, mint egy olyan lehetséges világ, mely nem tartalmaz az emberhez hasonló lényeket. Ez a kérdés pedig ilyen formában Leibniznél annak ellenére sem szerepel, hogy a világon mint a lehetséges világok legjobbikán belüli rossz tematizálásával közvetve erre a kérdésre is válaszol. 3. A GYENGE ÉS AZ ERŐS ANTROPIKUS KOZMOLÓGIAI ELV. A TERMÉSZETTUDOMÁNY HAMIS ILLÚZIÓJA Bár jelen tanulmány föltételezi, hogy olvasói ismerik az antropikus elvet, mégis — s talán pont ezért - szükség van arra, hogy pontosan meghatározzuk mit is mond ki ez az elv, illetve mit is mondanak ki különböző változatai. A témával foglalkozó irodalomban ugyanis zavarosan, gyakran más-más — egymástól eltérő — értelemben használják azt. Az ezzel kapcsolatos probléma abból fakad, hogy annak idején valójában nem egy, hanem két — a „gyenge” és az „erős” — antropikus elv fogalmazódott meg, s a két elv értelmezésében, egymástól való elkülönítésében annak ellenére nincs egyetértés és egységes fogalomhasználat, hogy az elv első megfogalmazója, Brandon Carter világos fogalmi meghatározásokat adott. így lehetséges azután pl., hogy a tudományfilozófus Adolf Grün- baum az antropikus elv ellen indított támadásában a gyenge elv címszava alatt azt kritizálja, amit Carter eredetileg az erős elvként fogalmazott meg, s az erős elvet meg sem említi.7 Természetesen e zavaros fogalomhasználat nem egyszerűen a felületesség következménye, hanem bizonyos logikai oka van, melyre itt nem térhetünk ki. Mi a következőkben mindenesetre Carter eredeti meghatározásait fogjuk ismertetni és követni, s „Ha pedig föltesszük, hogy a dolgoknak létezniük kell, akkor meg kell tudni okolni, hogy miért kell így létezniük és nem másképp?” Leibniz:, „A Természet és a kegyelem ésszerűen meghatározott elvei”, 7. pont „Isten legmagasabb tökéletességéből következik, hogy létrehozván a világegyetemet, a lehető legjobb tervet választotta, amelyben a legnagyobb fokú változatosság párosul a legnagyobb fokú renddel: a lehető legjobban használta ki a teret, a helyet és az időt; a lehető legnagyobb hatást hozta létre a legegyszerűbb eszközökkel; a legtöbb erőt, a legtöbb tudást, a legtöbb boldogságot és jóságot osztotta szét a teremtmények között, amennyit csak a világegyetem megengedhetett. Isten értelmében ugyanis a lehetséges dolgok mind létezésre törekszenek, tökéletességük arányában, e törekvések eredménye tehát a tényleges világ kell hogy legyen, amely a lehető legtökéletesebb. Enélkül lehetetlen volna megokolni, miért alakultak a dolgok inkább így és nem másképp.” Leibniz, i. m. 10. pont (299. o.) A. Grünbaum: “A new critique of theological interpretations of physical cosmology” , The British Journalfor the Philosophy of Science, Volume 51, Issue 1, 1-43, (az antropikus elvvel foglalkozó rész: 28-33. o.) 188 TEOLÓGIA 2006/3-4
