Teológia - Hittudományi Folyóirat 40. (2006)
2006 / 3-4. szám - Székely László: Az antropikus kozmológiai elv a fizika és a metafizika dimenziójában
Az antropikus kozmológiai elv a fizika és a metafizika dimenziójában SZÉKELY LÁSZLÓ A tudományos vizsgálatok általában idáig szoktak eljutni, s itt megállnak. Csakhogy nem kell különösebben elmélyednünk annak belátására, hogy mindezek az értelmes élet kialakulásához szükséges természettudományos események csupán akkor történhettek meg, ha a világegyetem mint egész olyan volt, hogy ezeket a létezésünkhöz szükséges eseményeket lehetővé tette. Röviden: a kozmoszban való jelenlétünkből mint elemi evidenciából logikailag következik, hogy a kozmosznak biztosítania kellett létezésünk lehetőségeinek összes szükségszerű feltételét, hiszen ha csupán csak egy is hiányzott volna ezek közül, most nem lehetnénk itt. Persze, ez az állítás önmagában tautológia, s nem is így izgalmas, hanem akkor, ha az előbbiek szellemében rákérdezünk arra, hogy miért ilyen a kozmosz egyáltalán, miért teljesülnek benne ezek a szükségszerű föltételek? Több mint három évtizeddel ezelőtt, amikor a modern kozmológia és a modem fizika kontextusában bukkant föl ez a kérdés, néhány természettudós és filozófus az antropikus kozmológiai elvet kínálta erre válaszként, mely azután bámulatos karriert futott be mind a fizikában, mind pedig a filozófiában és a teológiában. Mi viszont most a természettudományos kontextus nélkül jutottunk el e kérdéshez, s ennek nagyon fontos funkciója van. Ugyanis csak ezáltal válhat igazán világossá, hogy olyan eredendő kérdésről van itt szó, mely független a természettudományos dimenziótól, s ennek fölismerése az antropikus kozmológiai elvet is új megvilágításba helyezi. Az emberi élet — s általában az élet — kozmikus lehetőségére vonatkozó kérdés szorosan kapcsolódik két másik kérdéshez, s a három kérdés „Miért létezik ez a világ egyáltalán?”, s ha már létezik „Miért kozmosz, miért nem inkább káosz?”, s ha már kozmosz, „Miért olyan kozmosz, amely az értelmes életet lehetővé teszi?” összefonódik a még eredendőbb kérdésben: „Honnan származik ez a világ, s honnan vagyunk mi magunk?” Ennek az eredendő és látszólag naiv kérdésnek filozófiai-metafizikai megfelelője a filozófiatörténet egyik legfontosabb kérdése: „Miért léteznek egyáltalán létezők, miért nincs inkább semmi sem?” Tudjuk azt, hogy ezt a kérdést - mely valamily módon minden metafizikai vizsgálódás mélyén ott rejlik — explicit formában Leibniz fogalmazta meg először3, s azt istenérvként használta föl annyiban, amennyiben Aquinói Szent Tamás első és harmadik útjának (a mozgás- és a kontingencia-érvnek) logikáját követve adott rá választ: Eszerint a fizikai világ létezésből — tehát abból, hogy vannak létezők és nem a „semmi sem” ontológiája az érvényes — szükségképpen következik, hogy a világ világon kívüli, metafizikai alappal bír.4 Az a kérdés tehát, melyre az antropikus elv kínál választ, szoros kapcsolatban van a metafizika alapkérdéseként ismert kérdéssel: a metafizika alapkérdésének vonatkoztatása az értelmes életre, s így annak levezetettje, deriváltja. A következőkben ezt a kérdést az „antropikus kérdés”-nek fogjuk nevezni. 3 az első kérdés, amit jogosan fölvethetünk ez lesz: miért van inkább valami, mint semmi? A semmi ugyanis egyszerűbb és könnyebb mint a valami.” Leibniz: „A természet és a kegyelem ésszerűen meghatározott elvei”, 7. pont. In: Leibniz válogatott filozófiai írásai. Budapest, Európa Kiadó 1986. 298. o. PL: „... noha az anyagban lévő jelenlegi mozgás az előzőből származik, az pedig szintén egy előzőből, így nem juthatunk el, bármeddig megyünk is el, mert mindig megmarad ugyanaz a kérdés. Ezért annak az elégséges alapnak, amely nem szorul rá másik alapra, kívül kell lennie az esedeges dolgok egymásutánján, és olyan szubsztanciában kell lennie, amely oka azoknak, és maga szükségszerű létező, amely magában foglalja létezésének alapját. Máskülönben sohasem volna az az elégséges alap, amelynél megállapodhatunk. És a dolgoknak ezt a végső alapját nevezzük Istennek.” Leibniz, i. m. 8. pont. 298—299. o. TEOLÓGIA 2006/3-4 187
