Teológia - Hittudományi Folyóirat 40. (2006)
2006 / 3-4. szám - Székely László: Az antropikus kozmológiai elv a fizika és a metafizika dimenziójában
SZÉKELY LÁSZLÓ Az antropikus kozmológiai elv a fizika és a metafizika dimenziójában tairatot. Az előbbiek értelmében azonban egyben aktuális hozzászólás is lesz az elv meghaladását hangoztató vélekedésekhez, és ez éppen a filozófiai megközelítésből következik. Az antropikus kozmológiai elv a természettudomány kontextusában vetődött föl, s mindmáig jellemző, hogy a vele foglalkozó tanulmányokban összemosódnak az általa érintett természettudományos (azaz a szó klasszikus görög értelmében vett „fizikai”) és természetfilozófiai-metafizikai elemek, aminek következtében az elv teológiai vonatkozása is homályban marad. Ezért az antropikus elv problémakörének megértéséhez kulcsként az elv a görög értelemben vett fizikai — azaz a mai értelemben természettudományos —, és „fizikán túli” — azaz metafizikai — dimenziójának elhatárolása szolgál. 2. AZ ANTROPIKUS KÉRDÉS Mint amiként az előbb jeleztem, az antropikus kozmológiai elv a természettudomány kontextusában jelent meg, s azt ma is a hozzá vezető fizikai-kozmológiai problémák ismertetésével szokták bevezetni. (Közel egy évtizeddel ezelőtt az elv történetét és filozófiai vonatkozásait részletesen földolgozó monográfijában a jelen írás szerzője is így járt el.2) Valójában azonban az antropikus elv kérdésköréhez eljuthatunk e természettudományos kontextus nélkül, mindennapi életünkből, mindennapi tapasztalatunkból kiindulva is. Bár magának az elvnek a megjelenése a modern gondolkodásban a fizikai-kozmológiai összefüggés nélkül érthetetlen, maga az a probléma, melyre ez az elv reflektál, független ettől a kontextustól, mivel a természettudományos kérdéseknél jóval mélyebb, eredendőbb filozófiai-metafizikai kérdésről van benne szó. Ebből következőleg, ha most megközelítésének ezt az előbbiekben jelzett másik útját választom, nem egyszerűen azért teszem, hogy engedményt tegyek a népszerűbb, közérthetőbb tárgyalási mód igényének, hanem ennek fontos filozófiai funkciója van: a problémakör jóval markánsabb és jellemzőbb azonosítása lehetséges így, mint az ellenkező utat járva, amikor is a lényeg köny- nyen elveszhet a természettudományos elméletek és problémák összetett hálójában. A világban való létezésünk olyan evidencia, mellyel kapcsolatosan nem szoktunk kérdéseket föltenni. Mint amiképpen azzal kapcsolatban sem, hogy állatok és növények vesznek körül bennünket, s tiszta időben nappal a kék eget, éjszaka pedig a fénylő csillagokat látjuk. Mégis, ha mélyebben meg akarjuk érteni azt a problémakomplexumot, melyet manapság az „antropikus kozmológiai elv” kapcsán szoktak fejtegetni, ezek azok az evidenciák, amelyekre rá kell kérdeznünk, amelyeket a filozófiai reflexió tárgyává emelve problémássá kell tennünk. Induljunk ki tehát létezésünk ittjéből és mostjából! Ha a természettudomány szövegösszefüggésében kérdezünk rá erre az evidenciára, annak az evolúciós folyamatnak kell kulcsszerepet tulajdonítanunk, amely a Föld fölszínén az élet természettörténetéről szóló modem elméletek szerint lejátszódott. Ily módon ittlétünk előföltételrendszerét természettudományosán vizsgálva a földi evolúció lehetőségföltételeihez lépünk tovább. Ennek pedig csillagászati előföltétele volt a Nap és a Föld kialakulása, kémiai előföltétele a szén azon adottsága, hogy képes láncszerű struktúrákat alkotni, kozmológiai előföltétele pedig sok egyéb más mellett a világegyetem viszonylag alacsony átlaghőmérséklete, kis átlagsűrűsége, vagy például a szén, az oxigén, a nitrogén és az élethez szükséges többi elem kozmikus „legyártása”. (Ezek az elemek a mai elmélet szerint a korai őscsillagok belsejében keletkeztek, majd ezek fölrobbanása után szóródtak szét a kozmikus térben). 2 Vö. Székely László: Az antropikus elv. Budapest: Áron Kiadó, 1997. 186 TEOLÓGIA 2006/3-4
