Teológia - Hittudományi Folyóirat 40. (2006)
2006 / 3-4. szám - Rózsa Huba: JHWH az egyetlen Isten - A monoteizmus Izrael vallástörténetében (III. rész)
ROZSA HUBA M JHWH az egyetlen Isten - A monoteizmus Izrael vallástörténetében (III. rész) elemeket aJHWH-hit természetének megfelelően átformálja és asszimilálja, vagy ebből következően bizonyos elemeket elutasít, amelyeknek integrálása ellentétben áll Izrael JHWH tapasztalatával. Tehát nincs szó merő szinkretizmusról, amelyben elemek vagy elképzelések sokasága egy keveréket alkot, s végül a befogadó elveszíti eredeti azonosságát. Egy tevékeny átformáló folyamat szemlélői vagyunk, amelynek során a mindig ugyanaz maradó JHWH alakja integrálja, átformálja vagy elutasítja a hatásokat, hogy ezáltal kifejezésre juttassa a JHWH mibenlétének sajátosságait™. A hatások befogadására és elutasítására lássunk néhány példát. El a nyugat szemita panteon fő istene és ura, az istenek és kozmosz teremtője. A Deuteronomiumban kijelentések egy egész sorát találjuk, amelyek El nevét átviszik JHWH-ra70 71. A Dt 3,24 kijelentésének — „Uram, JHWH, elkezdted megmutatni szolgádnak nagyságodat és karod erejét! Hol van olyan Él égen és földön, aki olyan tetteket vitt végbe, és olyan hatalmasnak bizonyult, mint te?” — tartalma és formája az ókori keleti politeizmus formájában és hagyományban állnak, amennyiben az ún. henoteizmus jelenségét fogja át: egy istenség jelenléte olyan hatalmas, összehasonlíthatatlan, hogy ez a legmagasabb, egyetlen istenné emelkedik. A Deuteronomium kérdése azt akaija kimondani, hogy nincs isten, aki képes lenne azt tenni, amit JHWH tett. Összehasonlíthatadansága itt elérhetetlenségét, páratlanságát fejezi ki. Egy másik kijelentés, a Dt 10,17 „Mert JHWH, a ti Istenetek az Istenek Istene és az Urak Ura, a nagy (b71), a hatalmas ("131) és a félelmetes (NTIJ) Él, aki nem részrehajló, s akit nem lehet ajándékkal megvesztegetni”, szintén JHWH egyedülállóságát fejezi ki, amikor a kánaánita panteon teremtő és istenkirálya, El helyére állíttatik. A „a nagy El”, „a hatalmas” szó szerint „a hős”, „a félelmetes” olyan El jelzők, amelyek ebben az összefüggésben JHWH-t mint a földi uralkodók legfőbb urát és az istenek felettiségét akaiják kifejezésre juttatni72. Az ókori Keleten az isteneknek másik ismert jelzője a „király”, amely kifejezi egy egy isten uralmát az összes istenek felett. Ezt a jelzőt JHWH-val összekapcsolva megtaláljuk Izajás látomásában (íz 6,2. 5), a zsoltárokban, amely a mindenek fölötti uralom kifejezésévé átformált (Zsolt 95,3. 4—5) „Mert nagy Isten JHWH, fölséges király minden isten fölött. Kezében vannak a föld mélységei, és övéi a hegyek csúcsai. Övé a tenger, ő alkotta, övé a föld, keze teremtette”, és az egyetlen Isten hitvallásává: „JHWH lesz a király az egész földön. Azon a napon JHWH lesz az egyetlen, és az ő neve lesz az egyetlen” (Zak 14,9). AJHWH-tisztelet és a Baál-kultusz folyamatos ellentéte mellett is bevontak JHWH tevékenységébe olyan elemeket, amelyek eredetileg Baállal kapcsolatos vallási elképzelések részei voltak, mint pl. ő az eső és a föld termékeinek adományozója (Oz 2,7. 10—11). A kutatás ma általában elfogadja a szoláris, azaz a napkultuszból eredő elemek jelenlétét is JHWH lényének és tevékenységének ábrázolásában. Ezek az elemek JHWH szoros kapcsolatát teremtik meg a joghoz és igazsághoz, és egyfajta irányulást az univer- salizmusra73. 70 A környező politeista világ szemléleti formáinak átvételét vagy elutasítását, és az átvétel természetének rövid bemutatását lásd Schmidt, W. H, „JHWH und..." 444-446.; Erwägungen zur Geschichte der Ausschliesslichkeit, 310-314.; „Monotheismus” und das Erstes Gebot, 1086-1088.; — A bibliai szövegekben megjelenő politeista elemek, valamint a Kuntillet ‘Agrud és Khirbet el Qom-ban feltárt feliratok, összességében a politeista hatás kiértékelését Izrael vallásában lásd Beck, M., Elia und die Monolatrie, 11—29. 71 Az Él-névvel összefüggő JHWH-kijelentések rendszerét és elemzését lásd Braulik, G., Das Deuteronomium und die Geburt, 118—138. = Studien, 260—280. 72 Lásd Braulik, G., Das Deuteronomium und die Geburt, 128-130. = Studien, 268-273. 73 A kérdést bővebben lásd az értekezés második részében Teológia 49. 1—2 (2006) 72—74. A témában lásd Ja- NOWSKI, B. mértékadó értekezését JHWH und der Sonnengott. Aspekte der SolarisierungJHWHs in vorexilischer Zeit, in: Die rettende Gerechtigkeit. Beiträge zur theologie des Alten Testaments 2, Neukirchen—Vluyn 1999, 192-219. 180 TEOLÓGIA 2006/3-4
