Teológia - Hittudományi Folyóirat 40. (2006)
2006 / 3-4. szám - Rózsa Huba: JHWH az egyetlen Isten - A monoteizmus Izrael vallástörténetében (III. rész)
JHWH az egyetlen Isten - A monoteizmus Izrael vallástörténetében (III. rész) m RÓZSA HUBA A JHWH-ról szóló beszédmódban felhasználják a politeisztikus mitologikus képzeletvilág és szemléleti formáit, abból a célból, hogy JHWH valóságáról vagy annak egy fontos vonásáról kijelentést tegyenek. Az ilyen kijelentés ugyanakkor a mitologikus elemeket átformálja és új jelentésben megfosztja azokat mitologikus érvényüktől. Ez történik akkor, amikor JHWH az istenek körébe állíttatik. Ezt a jelenséget láttuk, amikor Deutero-Izajás az ún. perbeszédekben JHWH-t az istenekkel szembesíti, hogy majd semminek nyilvánítsa őket (41,1—5. 21—29; 43,8—13; 44,6—8). A Zsolt 82 hasonló módon JHWH-t a kánaánita és az ókori Keleten ismert minta szerint az istenek hierarchikusan rendezett gyülekezetébe állítja, amelyben egy bíráskodási eljárás történik. A zsoltár az egy Istent a sok istennel, az igaz Istent a „nem istenekkel” konfrontálja74. Ebben az eljárásában JHWH Izrael Istene többszörös szerepet játszik. Vádló és ítéletet kimondó bíró az istenek felett és ő az, aki átveszi az egész világ feletti uralmat, de nem emelkedik a panteon élére, hanem azon kívül állva gyakorolja isteni illetékességét. A zsoltár JHWH-t, Izrael Istenét egyedüli Istennek hirdeti, a népek isteneit „nem isteneknek” nyilvánítja. A bibliai hagyomány antimitologikus. Ez a tény abban a beszédmódban is megmutatkozik, ahogyan a bibliai hagyomány JHWH-val összefüggésben az istenekről beszél. Izrael Istene JHWH sohasem jelenik meg úgy, mint az istenek világának egyike, sohasem része Kánaán genealogikusan és monarchikusán rendezett istenvilágának. Nem ismertek vele kapcsolatban az Izraelt környező vallási világra jellemző olyan mitologikus elbeszélések, amelyek JHWH-t összekapcsolnák az istenek történetével és keletkezésével vagy az istenvilág valamilyen rendszerével (az Ószövetségben ismeretlen a teogónia). Az istenek mindig mint hatalmuktól megfosztott anonim csoport szembesülnek JHWH-val, és nem úgy, mint egyedek, akiknek neve és saját története van. JHWH valódi partnerei vagy ellenfelei nem az istenek, hanem az emberek, a népek vagy Izrael. JHWH világfeletti, nem a kozmosz része, ill. a világ törvényeinek megszemélyesített istensége. Amikor az Ószövetség a teremtésről, ill. JHWH teremtő hatalmáról beszél, kizárt minden közvetítő mitikus hatalom. A mítoszok az istenekről a nemek vonatkozásában beszélnek, férfi és nő istenségek, a férfi istenség mellett áll nő társa (parhedrosz). JHWH az egyetlen Isten tiszteletében a mítoszoknak ez a vonása teljesen hiányzik, és a nemek felett áll. A bibliai hagyomány beszél ugyan Istenről mint atyáról (Dt 32,6; Jer 2,27; Mai 2,10; Zsolt 2,7 stb.), ugyanakkor női vonások is jellemzik őt (Dt 32,18 vö. íz 46,3; 49,15; 66,13 stb.). A férfi és nő vonatkozás, az istenek házasságának eszméje a prófétai igehirdetésben átvitt formában, csak mint metafora, JHWH és a nép viszonyára alkalmazva található (Oz 1—3; Jer 2; Ez 16; 23 stb.). A politeisztikus környezet kihatott Izrael vallási gyakorlatára is, amely azt jelenti, hogy a JHWH-tisztelet kizárólagossága kezdettől egészen a késői királyság korig nem érvényesült teljesen mindig és mindenhol. A bibliai hagyomány, és elbeszélő (lásd deuterono- misztikus történetírás, Illés-hagyomány) és a prófétai hagyomány (Oz 1—3; Jer 2; 44; Ez 8 stb.) szerint a JHWH-hit széles körben folyamatosan kitett volt a kánaánita kultusz, főként a Baál-kultusz vonzásának. Ennek a vonzásnak dimenzióit jól tükrözi az Ulés-ha74 A Zsolt 82 magyarázatának gazdag szakirodalma van elsősorban a politeisztikus képzeletvilág elemeinek értelmezéséből következően. A magyarázatban eltérnek az álláspontok. Zenger, E., értelmezése irányadónak fogadható el, Der Monotheismus Israels, 49-52.; Hossfeld, F. L.-Zenger, E., Psalmen 51-J00, HThKAT, Freiburg 200E, 279-492. TEOLÓGIA 2006/3-4 181
