Teológia - Hittudományi Folyóirat 40. (2006)
2006 / 3-4. szám - Rózsa Huba: JHWH az egyetlen Isten - A monoteizmus Izrael vallástörténetében (III. rész)
JHWH az egyetlen Isten - A monoteizmus Izrael vallástörténetében (III. rész) ROZSA HUBA gyenek más isteneid” (Dt 5,7; 6,14; 7,4. 16; 12,2köv.;13,lköv. stb.) követelménye azzal a hitvallással, hogyJHWH-n kívül nincs más isten (Dt 4,35. 39). Más szóval a monoteiszti- kus és a politeizmust nem vitató monolatrikus kijelentések egy könyvben állnak egymás mellett. Az állítások időbelileg, a késői királyság idejétől a babiloni fogság, egymás mellé állítva áttekintést nyújtanak a Deuteronomium „istentanáról” és annak kibontakozásáról68. A JHWH-kijelentések elemzése a következő megállapításokhoz vezet A fogalmi tisztázás rámutatott arra, hogy Izrael monoteizmusa összetett jelenség. Az izraelita monoteizmus JHWH és Izrael egyedülálló kapcsolatából nő ki, és a monolatrikus JHWH-tiszteleten át jutott el a teoretikus monoteizmusig, addig a kijelentésig, hogy JHWH-n kívül nincs más Isten. A korai királykorig visszakövethetően a JHWH-kije- lentések ezt az egyedülálló viszonyt tanúsítják, s a legkorábbiak, mint a Debora éneke, az Illés-elbeszélések és Ozeás nemcsak kimondják, hanem mint már korábban meglévő és ismert hagyományt feltételezve hirdetik. A korai királykortól a fogságig teijedő kor elbeszélő, prófétai és jogi szövegeiben található kijelentések arra a mutatnak rá, hogy a kizárólagos JHWH-tisztelet nem a feltételezett JHWH-egyedül mozgalom hatására indul el, és nem is időleges megszakításokkal jelentkezik Izrael vallástörténetében, hanem folyamatosan jelen van. Az elmondottakból az is következik, hogy a JHWH-tisztelet Izraelben nem egy politeisztikus keretben, azaz JHWH mellett más istenek kultuszával, a kutatásból ismert kifejezéssel élve „belső pluralizmussal” veszi kezdetét, mert JHWH odafordulása Izraelhez mindazt a gondoskodást és segítséget jelenti, amelyet más istenektől nem remélhet. Ennek a kizárólagosságnak körvonalazása, és követelés jellege Izraeltől fokozatosan egyre élesebb kontúrokat nyer a bibliai hagyományban. A monolatrikus tisztelet még nem jelenti más istenek létezésének kizárását. A teoretikus monoteizmus megjelenése ellenére, a bibliai hagyomány a monoteisztikusok mellett megőrizte a monolatrikus JHWH-kijelentéseket is, ami arra utal, hogy a monolatrikus és monoteisztikus istenismeretet nem tekintették egymást kizáró jelenségnek. Ha a kijelentések folyamatba állítva egymás után is következnek, nem alkotnak egymást leváltó fejlődési fokozatokat. Az utolsó a megelőzőket vezeti tovább, és azokra építenek. Ezért a megelőzőeket nem távolítják, hanem megtartják értelmüket és jelenlétük jogosságát69. A JHWH-TISZTELET ÉS A POLITEISZTIKUS KÖRNYEZET A bibliai hagyomány, valamint Szíria-Palesztina vallási világának ikonográfiái és paleográfiai emlékei arról tanúskodnak, hogy a JHWH-hit nem maradt érintetlen a politeista környezet hatásától. A politeista környezettel való találkozás két területen mutatkozik, egyrészt abban a módban, ahogyan a JHWH-hit a környező vallási világ számos elemét integrálta és hitének kifejezésére felhasználta a politeista beszédmódot s ugyanakkor számos elemet el is utasított, másrészt mindennapi élet vallási gyakorlatában a JHWH- tisztelet kizárólagossága nem érvényesült mindig és mindenhol. A hatások átvétele elsősorban istennevek, isteni jelzők, ill. titulusok, motívumok vagy bizonyos tulajdonságok JHWH alakjára történt átvitelében mérhető fel. Ez az átvétel azonban kritikus, mert az átvételben JHWH kizárólagosságának igénye érvényesül, és az átvett 68 A Deuteronomiumi JHWH-kijelentéseinek rövid bemutatását időrendi sorrendbe állítva és teológiailag is értékelve lásd Braulik, G., Das Deuteronomium und die Geburt, 147—149. = Studien, 289—290. Schmidt, W. H., Monoteismus, 243; Erwägungen zur Geschichte der Ausschliesslichkeit, 308-309. TEOLÓGIA 2006/3-4 179
