Teológia - Hittudományi Folyóirat 40. (2006)
2006 / 3-4. szám - Rózsa Huba: JHWH az egyetlen Isten - A monoteizmus Izrael vallástörténetében (III. rész)
JHWH az egyetlen Isten - A monoteizmus Izrael vallástörténetében (III. rész) m ROZSA HUBA öröktől fogva én vagyok. Nincs senki, aki elkerülhetné kezemet. S ha valamit teszek, ki változtathatja meg?” (íz 43,10—13) „Ezt mondja JHWH Izrael Királya s Megváltója, a Seregek JHWH-ja: Én vagyok az első és az utolsó, rajtam kívül nincs más isten ... ti vagytok a tanúim: Van-e más isten rajtam kívül?” (íz 44,6. 8) Ezek a kijelentések elsősorban ún. perbeszédekben találhatók, amelyek megteszik azt a meglepő dolgot, hogy egybevetik, sőt, legalábbis a per erejéig egyenlővé teszik JHWH-t az istenekkel, hogy azután következetes gondolatmenetben nem létezőnek nyilvánítsák ki őket (41,1—5. 21—29; 43,8—13; 44,6—8). A perbeszédekben az egész univerzum feltárni, JHWH peres félként a mennyei törvényszéke elé idézi a „mindenség isteneit” és tisztelőiket az idegen népeket, és Izraelt, akik a hallgatóság, illetve a tanúk szerepét töltik be. Az isteneknek azzal kellene bizonyítaniuk isten-létüket, hogy képesek a történelem eseményeit irányítani (41,5—7) és előre megmondani, mi történik majd a jövőben (41,21—29; 43,8-13; 44,6—8). Az istenek nem tudják igazolni magukat JHWH előtt. Remegve tekintenek Kürosz érkezésére (41,5—7), akinek eljövetelét nem ismerik előre, megakadályozni nem tudják, így tehetetlenségük világosan kimutatja, hogy egyáltalán nem istenek (41,21—29). Ezért végső következtetésként hangzik el JHWH kijelentése az istenekről: „Bizony, semmik vagytok, s minden művetek semmiség. Gyalázatos, aki benneteket választ” (41,24. 29). Ugyanakkor bebizonyosodik az is, hogy JHWH a történelem és a teremtés ura, s rajta kívül nincs más isten (44,6; 45,5. 6. 18; 48,12; 46,9)60. A próféta érveléséhez két megfigyelést kell hozzátenni. Egyrészt a szigorú mono- teista kijelentések politeisztikus keretben jelennek meg, amely mintha az istenek létezését feltételezné, hogy azután kimutassa semmi voltukat. Másrészt a Deutero-Izajás monote- ista kijelentései teoretikus természetűek (JHWH-n kívül nincs más Isten), de érvelése szoteriológikus, amennyiben az istenek hatékonyságát vonja kétségbe, és ebből kifolyólagjelenti ki, hogy „mind semmik, műveik is csak semmiségek. A bálványaik meg: szél és hiábavalóság” (íz 41,24. 29 stb.). Ugyanakkor pedigJHWH egyedüli hatékonyságára hivatkozva állítja Isten voltát, „rajtam kívül nincs szabadító” (íz 43,11 vö. 43,13; Oz 13,4)61. Szintén a babiloni fogság összefüggésében keletkezett az egyértelműen monoteisz- tikus a papi teremtéstéstörténet (Gén 1,1—2,4a)62. Felirata — „Kezdetkor teremtette Isten az eget és a földet” (Gén 1,1) — a teremtő, szuverén, személyes és egyetlen Istent mutatja be, aki szabad akaratával megteremti a mindenséget minden harc és ellenállás nélkül. Nem a személytelen őselemek jutnak személyességre, hanem minden létező mögött a világfe60 Deutero-Izajás legfontosabb mononteisztikus kijelentésének részletes filológiai és strukturális elemzését megtaláljuk Rechenmacher, H., „Ausser mir gibt es keinen Gott!" című monográfiájában. A következők: íz 43,1 lb: 134-136. old.; íz 44,6d. 8g: 137-141. old.; íz 45,5b. c. 6b. d.: 141-146. old.; íz 45,14i. j: 146-148; íz 45,18j. 21g. h. 22d: 148-151; íz 46,9c: 152-155. 61 Schmidt, W. H. art. „Monotheismus: II. Altes Testament”, (TRE) XXIII (1994), 239. Deutero-Izajás monoteizmusának természetét a próféta monoteisztikus kijelentéseinek alapján lásd Rechenmacher, H., „Ausser mir gibt es keinen Gott!’’, 198-204. Az Papi-írás keletkezésének közelebbi meghatározását illetően az álláspontok eltérőek. E. Zenger szerint a Papi írás nyelvi közelsége a deuteronomisztikus szövetségi teológiához, Ezekjeihez (JHWH dicsőségének összekapcsolása szentéllyel) és Deutero-Izajáshoz (a teremtéstörténet és az üdvtörténet összekapcsolása, a teremtésfogalom a „bara”’ ige alkalmazásával) inkább a fogsági/fogság utáni korai időre vall. A keletkezési időt E. Zenger Kr. e. 520 körül határozza meg, keletkezési helye a fogságban papi körökben. Más kutatók mint pl. L. Schmidt a keletkezési időt a Kr. e. 5. század első felében (a fogság utáni korai időszak) határozzák meg lásd Zenger, E., Einleitung in das Alte Testament, Stuttgart 20066, 166—167. TEOLÓGIA 2006/3-4 177
